Szerinte akkor érnek be a mostani szerkezetátalakítások. Nahát, milyen türelmes lett Orbán Viktor! Saját magával szemben.

 Három dolog is eszembe jutott erről. Az egyik a hírhedt kötcsei beszéd, amelyben a tizenöt-húsz évre történő berendezkedés szándékát hirdette meg. Ezzel az az “apró” probléma, hogy egy parlamenti ciklus mindössze négy évre szól. Tizenöt év múlva év múlva Orbán Viktor kormányzása valóban más megítélés alá esik majd, mint most. Nem a gyötrelmes mindennapok egyik fő okozója lesz, hanem csak egy rossz emlék. Remélem, meglesz a politikai és jogi lehetőségünk arra, hogy ennek a kormányzásnak számos döntését addigra – sőt jóval hamarabb – megszüntessük.

A másik, ami beugrott, Orbán Viktor néhány 2009-es mondata: “én nem két-három évben gondolkodok, hanem egy fordulatban… egy új kezdethez érkeztünk, azonnal ki fog derülni, és az eredményeket is meg fogja hozni, nem két-három év alatt, hamarabb. … Én nem mondom, hogy nagy csodát, de egy kisebbfajta csodát azért szeretnénk, én magam is szeretnék tenni.”

Ez most is olvasható Orbán Viktor honlapján. Nem lehet arra hivatkozni, hogy nyolc év, meg válság: a Fidesz 2009-ben ismerte a helyzetet, a világválságról is tudott. Orbán mégis kisebbfajta csodát ígért. Nem volt szó tíz, meg tizenöt évről.

Nincs vitám abban, hogy a hosszú távú szerkezeti reformok valóban éveket vesznek igénybe, ám szeretném jelezni, hogy az adóemelés nem reform, s hogy a valódi reform – ha volna olyan – előkészítése is időbe telik. Az nem megy, hogy a miniszterelnök önhatalmúlag “kísérleti laboratóriummá” nyilvánítja az országot, szakmai és civil vélemények bevonása nélkül, rohamozva hoz döntéseket, majd aztán közli a kísérleti alanyokkal: a pozitív hatásokat majd tíz év múlva érezni fogják. Viszont az adóemeléseket már most viseljék el.

Mert adóemelések aztán vannak.

Mesterházy Attila írását teljes egészében az mszp.hu-n olvashatja el.