“Ahogy a Fideszétől különböző elképzeléseket megfogalmazókat nézzük, nem is kell semmilyen eltántorodástól tartani, lényegében minden javaslattevő ugyanabban a téves fogalomrendszerben gondolkodik, és ugyanazokat a délibábokat kergeti. Éppen ezért volt például tökéletesen megjósolható, hogy az Orbán-kormány az első komoly pénzügyi nehézség felmerülésekor minden különösebb aggály nélkül fogja másolni a Gyurcsány-kormány vészhelyzeti intézkedéseit (adóemelések, kínos különadók bevezetése, stb.).” – írja a szerző vitriolos hangvételű cikkében, mintegy madártávlatból szemlélve a mai magyar társadalom legfőbb lépfenéit. Néhány szemelvény az írásból:

“Ez a valóságról tudomást nem vevő, új gondolatoktól elzárkózó rendszer persze előbb-utóbb komoly gondokhoz vezet. Aztán amikor kiderül, hogy nagyon nagy baj van, mert mégsem sikerült a magyar csoda, akkor jön a kapkodó egyenlegkiigazítás, ami rendszerint nem épül másra, mint a kormányzat számára amúgy is látható adózók terheinek további növelésére. Hiába ígéri meg mindenki az adófizetési morál javítását, az adószedés hatékonyságának növelését, erre semmi esély sincs. A sajátos magyar közmegegyezés része ugyanis, hogy a közteherviselés lényege, hogy valaki más fizessen. Mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy komplett nemzetgazdasági ágazatok dolgoznak szinte tökéletesen feketén, a sajátosan magyar tudású hatóságok azonban tehetetlennek tűnnek (nyilván ennek is megvan a mindenki által jól ismert oka). A köztudottan kreatívan adózók pedig panaszkodnak a javarészt be nem fizetett adók nagysága miatt.

A feketegazdaságból pedig egyenesen következhet az ellenőrizhetetlen, kétes minőség. Nyilván sokan emlékeznek még, hogy a „magyar minőség” nem is olyan régen még a gyatra, összetákolt termék szinonimája volt – a „kínai gagyi” megjelenése előtt. Azóta, ha nem is minden területen, de változott a helyzet, és ebben nem meglepően a multinacionális termelők játszottak központi szerepet. Ők ugyanis befizetik az alkalmazottak után az összes adót és járulékot, legális bért adnak, cserébe azonban megkövetelik a minőségbiztosított munkát az alkalmazottaktól és a beszállítóktól is.

Épp ez ad némi halvány reményt egyébként, és épp ez bizonyítja, hogy a sajátos magyar tévhitekbe ragadtság hosszú és kemény munkával, de legyőzhető. Ha a magyar vállalkozók és munkavállalók számottevő része képes volt arra, hogy megtanuljon a fejlett világ szabályai szerint elfogadható módon dolgozni, elfogadható terméket előállítani, akkor ez talán elvárható azoktól is, akiknek nem csavart, hanem költségvetést kell készíteni. Ehhez természetesen el kellene fogadni, hogy a sokszor kipróbált egyszerű alapszabályok követése nem a gyengeség, hanem a józan ész jele.”

A teljes írást a hvg.hu-n olvashatja el.

Kép forrása: marsforgatni.blog.hu