Tizennegyedik évértékelő beszédében Orbán Viktor magyar miniszterelnök semmiféle irányváltásról nem tett említést. A Budapesti Millenáris Központban továbbra is a saját párhuzamos világát ecsetelte a kiválogatott közönség előtt. Ebben a magyarok bátor nemzete helytáll a modern világ olyan viszontagságai ellen tomboló harcban, mint amilyenek például a gonosz üzletemberek, akik profitjukat kivonják Magyarországról.

Ez egy olyan harc, amely megéri az árát. Uralkodásának 20 hónapja után „új alapokon” áll Magyarország, zengte a kormányfő. Az összbenyomást tekintve a kevés békülékeny hang is halk maradt. „ Készek vagyunk arra, hogy harcoljunk, ha erre van szükség, de arra is készen állunk, hogy megállapodásokat érjünk el, ha ez szolgálja az ország érdekeit”.

Valójában olyan helyzetbe manőverezte magát Orbán, amelyben játéktere kifelé rendkívül korlátozott. Magyarország csőd előtt áll. Emiatt azonnal szüksége van a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EU-Bizottság által adandó hitelre. Brüsszel a demokráciapolitikai kifogások miatt három kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. A kifogásolt törvények megváltoztatása előfeltétele a hiteltárgyalások megkezdésének.

Budapesten azt gondolják, hogy Orbán kormányzó pártja, a Fidesz kétharmados többségével meg fogja változtatni az érintett törvényeket. A tárgyalások során azonban majd napirendre kerülnek a valódi gazdaságpolitikai feltételek is. Ezekkel azonban hívei előtt nem foglalkozott Orbán.

Mégis napról napra nő a cselekvési kényszer. Az elmúlt hét péntekén örökre a földön maradt a nemzeti légitársaság, a Malév. A több év óta fenyegető csőddel szemben semmiféle tartaléka sem volt Magyarországnak. A mobiltelefonokat előállító Nokia vállalat szerdán jelentette be, hogy a Komáromban levő gyárából 2300 munkatársát bocsát el. Orbán párhuzamos világában a finn vállalat néhány órával korábban még pozitív példaként szerepelt, és Orbán a Mercedesszel, illetve az Audival együtt említette a konszernt. Ezek ugyanis munkahelyeket és „tisztességes hasznot” állítanak elő. Szembe állította őket azokkal a „spekulánsokkal”, akik állítólag csak kiviszik a nyereségüket Magyarországról.

Ez a megkülönböztetés természetesen éppen annyira emészthetetlen, mint az a vélemény, amely a szerzőjüket a nemzetiszocializmus gazdaságpolitikai elméleteinek a közelébe helyezi. De az olyan ellentétpár, mint az „értéket teremtő kapitalizmus a ragadozó kapitalizmussal szemben” már nincs túl messze ettől.

A teljes írást a 168 óra Online-on olvashatja el.