Tegnap a miniszterelnök bepillantást adott a kormányzással kapcsolatos rövid- és hosszú távú terveibe. A Fidesz-frakcióban elmondott beszédéből kiszivárgott részletek azt sugallják, hogy a miniszterelnök egy kissé tudathasadásos állapotba került. Az egyik oldalon helyesen méri fel, hogy az ország bármikor a jelenleginél lényegesen mélyebb válságba zuhanhat, a másik oldalon viszont úgy gondolja, hogy erősíteni kell azt az irányt, ami ide juttatott minket.

Az Index szerint Orbán Viktor arra kérte a frakció tagjait, hogy július 13-ig ne menjenek szabadságra, mert az európai helyzet kiéleződése bármikor szükségessé teheti valamennyiük jelenlétét. Ez a gondolat meglehetősen sok információt árul el. Egyrészt kiderült, hogy a miniszterelnök osztja azon véleményeket, hogy Görögországnak az eurózónából való kilépése bármelyik pillanatban bekövetkezhet. De úgy tűnik, azzal az állásponttal is egyetért, hogy a görög válság ilyen kiéleződése Magyarországot is kritikus állapotba lökheti.

A Fidesz óriási parlamenti többsége mellett ugyanis csak akkor van szükség a képviselői szabadságok elhalasztására, ha a kormányfő szerint kétharmados törvény elfogadása is szükségessé válhat. Méghozzá olyan sürgősen, hogy nem lehet kivárni, amíg távoli helyekről hazatalálnak a honatyák.

Nehéz ezt máshogyan olvasni, mint hogy Orbán Viktor belátja, a helyzet fordulhat olyan rosszra, hogy az EU-IMF-hitelszerződés azonnali aláírása válhat szükségessé ahhoz, hogy a forint esetleges összeomlása elkerülhető legyen. Arról már nem is beszélve, hogy a kormányfő igenis számol azzal, hogy ezen hitel előfeltétele bizonyos kétharmados törvények megváltoztatása lehet.

Vagyis a miniszterelnök sem ringatja magát illúziókba az ország helyzetét illetően. És közben mintha csak Orbán Viktor félelmeit kívánná igazolni, a forint-euró árfolyam a görög események hatására ismét 290 fölé kúszott.

Úgy tűnik azonban, hogy a miniszterelnök éleslátása továbbra is csupán a relatíve rövid időhorizonton működik. Miközben ugyanis felmérte, hogy kormánya gazdaságpolitikai hitelessége olyan mélyre került, hogy egy görög összeomlás esetén az ország nem lenne képes saját erőből a vízfelszín felett tartani magát, középtávra már nem vetíti ki ugyanezt a következtetést. A kétéves terveiben ugyanis éppen ezzel ellentétes logikájú korrekcióra készül.

Orbán Viktor állítólag azért elégedetlen kormányával, mert abban eddig túl sok szakmai megfontolás és kevés politikai akarat volt. Horrible dictu, még a politikai államtitkárok is beálltak „szakmázni”. Ezek szerint a költségvetési tervezés körüli, helyenként nevetséges botladozások, az azóta egyértelműen ostobaságnak bizonyuló 2010-es IMF-elűzés, vagy éppen a forint árfolyamát időről időre megrengető unortodox lépések a „túl sok szakmaiság, túl kevés politika” jegyében valósultak meg. És persze ez alapján a kormány Orbán Viktor által is azonosított hitelességi deficitje is a „túl kevés politika” számlájára írható.

Ebből a nyilvánvalóan kicsavart gondolatmenetből logikusan következik, hogy a kormányátalakítást is a politikai vonal erősítésével kell végrehajtani. Ezt a célt a Varga-Lázár csere mindenképpen kiválóan teljesíti. Nem azért, mert Varga Mihály bármilyen látható módon bármilyen szakmaiságot testesített volna meg ebben a kormányban, hanem mert Lázár János valóban a honi politikai akaratelvűség egyik bajnoka.

A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatja el.