Egyre több a kérdőjel Orbán Viktor személyzeti politikája körül és nem csak Matolcsy György miatt. Reflektorfénybe került például a Schmitt-Semjén sorozat, amelyikben bár nem tudjuk, hogy ki lesz a következő, de sejtjük, hogy jelölt bizony több is akad. Az újabb fideszes plágiumbotrány tanulsága nem az, hogy a plágium egykor valóban bevett gyakorlat lehetett. Hanem inkább az, hogy Orbán Viktor valamiért különösen kedveli az olyan embereket, akiknél az ilyesmi húsz évvel ezelőtt simán belefért.

Ez valami más

A Semjén Zsoltot érő plágiumvád nagyon szoros párhuzamot mutat Karl-Theodor zu Guttenberg korábbi német honvédelmi miniszterével. Szemben ugyanis Schmitt Pállal, aki általános iskolásokat megszégyenítő módon szinte szóról-szóra másolt tíz és tíz oldalakat, a hvg.hu cikke szerint ebben az esetben nem erről, hanem a plágium klasszikus változatának a gyanújáról van szó. Magyarul: ahelyett, hogy valaki eredeti gondolatokat írna le, mások munkáját ülteti át hol eltérő szavakkal, hol bizonyos kifejezések felcserélésével, hol a mondatok sorrendjének megváltoztatásával a saját dolgozatába. Nem kell ahhoz akadémiai szakértőnek lenni, hogy nyilvánvaló legyen, ez nem önálló produktum, hanem valami más.

A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatják el.