A neves közgazdász viszonylag hosszabban időzött a válságból való kilábalás és az eurozóna jövője kapcsán az illúzió és a realitás feszültségénél. A magyar gazdaságpolitikai jelene kapcsán elsősorban a hitelesség kérdésére fókuszált:

„Nehéz helyzetben vagyok, mert 2010 májusa óta ismételgetem, írom, nyilatkozom, hogy szükség lenne hiteles középtávú tervre. Tavaly októberben azt hangoztattam, hogy itt az ideje kormányozni. Úgy képzeltem, hogy üzleti tervhez hasonló programot kéne írni. De ilyen terv nem készült. A mai helyzet meg már nem kedvez az ilyen jellegűtervek elkészítésének. A vonat elment. Tavaly még meg lehetett volna csinálni, de most, amikor hónapról hónapra változnak a viszonyok, az előrejelzéseket lefelé módosítjuk, nem igazán alkalmas a helyzet középtávú terv megfogalmazására. De a gazdaságpolitika zsánerét azért alakítani lehetne, többváltozós vázlatok készülhetnének. Az már elég lenne a piacoknak, ha látnák, hogyan hangolódnak össze az intézkedések. Ha csak a legfrissebb fejleményeket ebből a szempontból értékeljük, érzékelhetjük a kihívást.”

A Széll Kálmán-terv kapcsán is ezt a szempontot emelte ki:

“Az egy elsőnekifutás volt, amelyet a konvergenciaprogrammal együtt lehet csak értelmezni. De a bennük lévőszámok számomra ma már vadul optimistának tűnnek fel. A legutóbbi konvergenciaprogram óta stílusváltásban, személyekben, tartalomban, ütemezésben, mértékekben végbement módosulások miatt alapos felújításra szorulna sok minden, méghozzá áprilisig, amikor az európai szemeszter keretében be kell nyújtani az új programot. De még tervvázlatokkal sem találkozom. A kormányon kívül, a kutatóintézetekben, különbözőműhelyekben egyes emberek számolgatnak persze, de kormányzati kotta nincs. A piaci bizalmatlanság egyik oka, hogy nem következtethetőki, mire lehet számítani. Ha léteztek volna ilyen változatok, forgatókönyvek, akkor növelhettük volna a bizalmat, mert legalább sejteni lehetne, hogy adott bevételkiesést hogyan akar a kormány ellensúlyozni.”

A Kormány gazdaságpolitikájának karakteréről a következőképpen fogalmazott:

“Úgy vélem, hogy a kormány tevékenységében a gazdaság nem volt meghatározó. Ha kellett, léptek, de titkos terv nem létezett. Sőt, a kormányzást állandó ideiglenesség lengte körül. Ez nagy ellentmondás a kétharmados többség birtokában. Nem is értem, ha az ellenzék szétzilált, akár 12 évre be lehetne rendezkedni. Nem kéne kapkodni, lehetne nyugodtan számolni, tervezni, átgondolni a döntéseket. Nem ez történt.”

“S ehhez járul hozzá, hogy a kormányzat elhitte saját retorikáját, hogy lesz itt lendületes növekedés. De nem lett. Három hónapja a közgazdászokkal találkozva a nemzetgazdasági miniszter már azt mondta, hogy az éves növekedés az idén nem lehet több 1,7 százaléknál. Ez nem lendületes növekedés, még a válság előtti szintet sem éri el. De azt hitték, ez is elég lesz. Nem készültek tervek a gazdaság átszabására, s a 2006-ig tartó átlagosan évi négy százalék feletti növekedési ütem megismétlésére.” – értékelte a közgazdász a gazdasági növekedés realitását.

Az interjú során a kormányzati politika számon területe kerül értékelésre, mindazonáltal egy végsőgondolatot érdemes kiemelni:

„Közhelyszerű, alig merem megemlíteni, de alapvetőa kiszámíthatóság, a jogállamiság, az átláthatóság. Most olvastam, megint új módon számolják az állami kötelezettségvállalásokat, márpedig az említett három feltételnek ez nem felel meg. S gondoljuk meg: a közép-európai térségben azok a legsikeresebb országok, ahol nem történt semmi meglepő.”

A teljes interjút a nol.hu-n olvashatja el.