Közösen szervezett konferenciát a baloldal és a szélsőjobboldal küzdelméről a Friedrich Ebert Alapítvány és a Policy Solutions politikai elemző intézet. A konferenicán két szakmai szekcióbeszélgetés hangzott, el az első a média és a szélsőjobb viszonyát tárgyalta.

“Boros Tamás (Policy Solutions) előadása szerint a hazai média lyukacsos karantént húzott a Jobbik köré. Néhány éve még felháborodást keltette volna, ha egy szélsőjobbos megjelenik a kereskedelmi médiában, mára ebben különbözőstratégiákat alkalmaznak: van, ahol nem jelenhetnek meg, de ha a közszolgálati médiában Vona Gábor, vagy Morvai Krisztina beszél, már senki nem lepődik meg.

A karantén lyukait jellemzi, hogy a Jobbik a társadalmi támogatottságánál alacsonyabb mértékben szerepel a médiában, de szerepel. A közmédiában a belpolitikai hírek 5-6 százalékát “uralja” a Jobbik (a Fidesz és a kormány háromnegyedes többségben van, az MSZP megszólalási aránya 15-17 százalékos, az LMP-é 1-2 százalék). A vezetőkereskedelmi médiumokban viszont (tv2, RTL Klub, Neo FM, Class FM) gyakorlatilag egyáltalán nem szerepelnek. Ezt a helyzetet a Jobbik is felismerte, és megteremtette a saját médiumait – ellentétben az LMP-vel. Ennek az alternatív médiának az egyik legfontosabb eleme a Kurucinfó, napi 50 ezer – tehát a Magyar Nemzet Online-hoz mérhető- napi egyedi látogatóval. Saját hetilapjuk, a Barikád a legtöbb újságárusnál kapható, ingyenes bulvárlapjuk, a Hazai pálya következőszámát pedig a hírek szerint 2 millió háztartásba akarják eljuttatni, ami már jelentős elérést jelent a párt számára, amely ráadásul nagyon ügyesen használta ki a közösségi média lehetőségeit is.”

A későbbieket így foglalja össze a nol.hu tudósítása:

„A vita innentől arról szólt, hogy az újságírónak kell-e mérlegelnie, van-e felelőssége abban, hogy az általa közzétett információknak (például rasszista, antiszemita megnyilvánulásoknak) milyen hatásai lesznek. LeBor a korlátlan tudósítás pártján állt, mondván az újságíró dolga, hogy tudósítson, nem az, hogy méricskéljen. Hegyi Gyula szerint ez a felfogás azokra az angolszász országokra jellemző, ahol nem volt diktatúra. “Egy demokrata újságírónak igenis van felelőssége, mivel őnem csak egy csatorna, amin minden átfolyik. A demokratikus közvéleményt igenis formálni kell, vigyázni kell arra, mennyire adunk teret náci eszméknek. A nácik, nyilasok is a tömegmédia révén építették fel magukat, és óriási felelősségük van a korabeli újságíróknak, hogy Hitlert ugyanolyan politikusként kezelték, mint a szocdem Friedrich Ebertet. Amúgy meg szerinte „ha felengedjük a kaput, beömlik a szenny”. Boros Tamás a két véglet közötti megoldást javasolt: ha olyan gondolat hangzik el egy politikustól, ami alkotmánysértő, akkor nem kell beengedni, a kérdést tehát szerinte a jogszabályok következetes, nulla toleranciával való alkalmazása megoldja. Más kérdés, hogy ha semleges témákban – például környezetvédelemről – megszólalhatnak szélsőséges politikusok, az is szelekció, és szimpatikussá teheti az adott pártot.”

A konferencia második szakmai paneljében társadalomtudósok beszélgettek a Jobbikhoz átpártolt, korábban szocialista, illetve az általában bizonytalanná vált szavazókról.

“A Jobbik 850 ezer szavazója, akik száma ma már egymillióra tehető, nagyon összetett tábor: egy 150-250 ezres rétege korábbi szocialista szavazó, a többi a jobbik tudatos szervezet-építésének, a válságnak, valamint a szocialista kormányok 2006 utáni tevékenységének köszönheti, illetve a Fidesz radikalizálódásának, ami tömegek részére tette elfogadhatóvá azt a retorikát, melyet ha durvábban is, a Jobbik is használ – érvelt Bíró Nagy András (Policy Solutions). Szerinte az átvándorlás kulcsát az jelenti, hogy a szocialistákat egy 2009-es kutatás szerint nem a szegények és a bérből-fizetésből élők pártjának, hanem az elit, az értelmiség és a kisebbségek érdekképviselőinek tartja a közvélemény döntőtöbbsége. A baloldaliság látszatának elvesztése érhetőtetten abban, hogy a legutolsó három helyen említette a megkérdezettek többsége a munkások, a fiatalok, a szegények képviseletét. „Ez a legnagyobb kritika, amit baloldali pártról el lehet mondani”. Az MSZP piacpárti, kapitalista, jobboldali gazdaságpolitikája miatt nem őket tartják tehát a választók a leghitelesebb baloldalinak ebben a felborult pártrendszerben, hanem a Fideszt és a Jobbikot. A Fidesz viszont azóta már visszament a gazdasági jobboldalra a tehetősebbek képviseletével – bár az államosítások miatt náluk sem tiszta a kép -, az MSZP meg balra, ahová viszont az LMP és a Jobbik is bejelentkezett. Így ebben a ciklusban Bíró Nagy szerint a három ellenzéki párt között várható a legnagyobb verseny.”

“Mértékadó kutatások szerint a Jobbikhoz kétszer annyian jöttek a Fidesztől, mint az MSZP-től – vette át a szót Krekó Péter, a Political Capital (PC) elemzője. A fővadászterepe a szélsőjobbnak a Fideszről 2010 óta lemorzsolódott, kiábrándult, másfél milliós tömeg. Az IMF-tárgyalások ügye is a Jobbikot erősítheti emiatt, mivel ők az egyetlen, a Valutaalappal markánsan szembe helyezkedőpárt. Ami a szocialisták és a jobbikosok közös nevezőjét illeti, a PC radikalizmus indexe szerint a szocialista szavazóbázisnak az 54 százaléka, míg a jobbikosok 63 százaléka szélsőségesen bevándorló ellenes – mindkét érték jóval meghaladja az átlagot (ami szintén nem alacsony: 48 százalékos). A baloldal szavazótábora az életkorból is adódóan, markánsan előítéletes, ahogy elit- és rendszerellenes is. Igaz, míg a jobbikos szavazók a teljes intézményrendszert (ENSZ, EU), a jogrendszert is inkább elítélik, addig a balosok inkább a kormányt és a hazai politikai elitet. Mivel a legerősebben rendszerellenességet kifejezőpárt a Jobbik, itt még lehet szívóereje a szocialistáktól. Krekó szerint a két párt közti legnagyobb különbség az életkor, mivel már mindkettőgenerációs párt – és ez lehet a legfőbb akadálya a szavazók további átáramlásának, nem pedig a Jobbik előítéletessége.”

“Závecz Tibor azzal folytatta, egyre több társadalmi réteg érzi úgy, hogy most „ővan soron”, egyre többen szenvednek el egzisztenciális sarcokat, így az átvándorlás folytatódhat a Jobbik irányába, mivel ez az élmény a közös az MSZP és a Jobbik szavazóbázisában. Ráadásul a Fidesz képében a közös ellenfél is adott, mint legkisebb közös többszörös. És azért nem az LMP-hez vándorolnak át, mert ott nem látják őket szívesen. Ami a Jobbik sikerét illeti, Závecz szerint az egyszerűkampányüzenetekben a Jobbik verhetetlen (főleg hogy “a magyar választók túlnyomó többsége nem túlságosan szofisztikált”), ahogy abban is, hogy a kampányban az utolsó faluba is elmentek a pártvezetők, márpedig ha egyszerűis, de verbálisan nagyon fogékony a magyar választó.”

“Végül a három kutató a moderátor Váradi Júlia azon kérdésére próbált választ keresni, van-e esélyük a szocialistáknak visszahódítani a Jobbikhoz vándorolt korábbi szavazóikat. Závecz szerint van, ha kevesebbet foglalkoznak a demokrácia hiányosságaival, például az Alkotmánybíróság jogköreivel, és többet az elégedetlenség és a beletörődés között billegőidősebb, illetve az elégedetlenség és a perspektíva-hiány között ingó fiatalabb, bizonytalan szavazóknak. Bizonyosságot, gazdasági válaszokat kell adni – ez Závecz receptje. Bíró Nagy is valahol itt látja a baloldal esélyét a bizonytalanok körében: “ha hitelesebb baloldali programot tudnak kínálni, mint a Jobbik”. Krekó szerint viszont fölösleges balról előzni próbálni a Jobbikot, inkább időkell, hogy a választók megbocsássanak korábbi “megszorítókra” – a szocialista párt gyurcsánytalanítása nem elég ehhez, hosszabb ideig eltarthat a méregtelenítés.”

A konferencia utolsó, délutáni felvonásában a két baloldali ellenzéki párt, az MSZP és az LMP vezetője ült össze vitázni.

“Mesterházy pedig a gazdasági válság termékeként tekint a Jobbikra, ezért nem szabad szerinte a szavazóikat úgy kezelni, mintha ideológiailag is oda kötődnének. Azt meg túlzásnak érzi, hogy olyan fantasztikus sikereket ért volna el a szélsőjobb: a fővárosban, a Dunántúlon sem tudott erősödni, vannak korlátaik nekik is.
Innentől a cigányság helyzetének elemezgetésével folytatódott a beszélgetés, Mesterházy elismerte, hogy tabuként kezelték a kérdést, “homokba dugták a fejüket”, ahogy az előzőkormányok is, a Jobbik pedig ebből húzott hasznot: “bement a résen, a maga hülye válaszaival”.

Schiffer András válaszul megértést javasolt a Jobbikban reményt látó nincstelenek problémái iránt leszögezve, hogy nem úgy lehet megverni a Jobbikot, ha hatvan év után újra játsszuk az antifasiszta koalíció címűtörténetet, hanem úgy, ha a demokratikus pártok megértik azok keserveit, akik ma a Jobbikban látnak menekülési útvonalat. Attól meg óva intett, hogy megnyugodjunk: a Jobbik csak egy regionális párt – mi lesz itt, ha teljes kilátástalanságba taszítja az országot Orbán és csapata?

A kampányvita további elemeit – miszerint komplex programokkal, avagy színvak esélyteremtéssel lehet-e orvosolni a kisebbségi problémákat – nem ecsetelnénk, viszont a vita végén a demokratikus erők együttműködéséről is kibontakozott egy polémia, Karácsony Gergely nevezetes mondása ürügyén (még az ördöggel is össze kell fogni, technikai koalícióra lépni akár a Jobbikkal is az Orbán-rendszer leváltásárért).

Mesterházy többször értésre adta, hogy ők ugyan a Jobbikkal soha semmiben, Schiffer pedig arról magyarázott, hogy ők sem, csupán technikai együttműködést javasoltak, ilyen viszont Mesterházy szerint nem létezik.” – írja a napilap.

“Végül is egy dologban egyet értettek: Mesterházy szerint “le fogjuk váltani ezt a kormányt”, Schiffer is biztos benne, hogy Orbán Viktor nagyot fog bukni. És ezzel elérkeztek a kampányüzenetek tömör összefoglalásához, ahogy ez rendes választási gyűlésen szokás: a leváltást a szocialisták széleskörűdemokratikus ellenzéki összefogással képzelik el, az LMP meg “az emberekkel szövetkezne”, Orbánékat akkor válthatják le, ha kellően széles kínálat lesz 2014-ben azok számára, akik tavaly a Fideszt, illetve a Jobbikot választották, de azoknak is, akik soha többé nem akarják az MSZP-t választani.” – olvasható a Népszabadságban.

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.