De hát mégis, muszáj róla beszélni, mert az ország miniszterelnökéről van szó, ráadásul olyasvalakiről, aki iszonyatos súllyal nehezedik rá a mai magyar politikai élet szereplőire.

Ezért kell róla szólni: valami nincs rendben Orbán Viktorral. Kevés olyan megszólalása volt az utóbbi években – másfél évtizedben -, amivel egyetértettem volna, azt azonban nem tagadhatom: mindig oda kellett rá figyelni. Vagy azért, mert szellemesen támadott, vagy azért mert olyan ravaszul csoportosította a tényeket, hogy ezzel el is tudta fedni csúsztatásait – hogy finoman fogalmazzak -, vagy éppen olyan frappánsan járatta le ellenfeleit, hogy azzal nehéz volt mit kezdeni.

Ez a hétfői Orbán Viktor azonban más volt. Egy szellemileg elfáradt ember produkcióját mutatta be, felkészületlenül, alacsony színvonalon, ráadásul sokat hibázva. Bár a közönsége hálásan, vagy inkább fegyelmezetten nevetett a poénjain, tapsolt a megjegyzésein, elismerően verte a parlamenti asztalát, mint a professzorát elismerő diák, de azért legbelül érezték, érezhették: miniszterelnökük nincs formában, sorra veszíti el a párviadalokat. Magukban nyilván ők is feltetették a kérdést: mi történt a mi Viktorunkkal? Tényleg az a helyes út, ha egy feleannyi idős embert, mint ő, lebolsiz? És tényleg az a frappáns válasz, ha azt mondja: az a labanc, aki magára veszi? Nem, ezek rossz válaszok. A kérdés csupán az: egyszeri rossz válaszok, vagy tényleg valami baj van? 

A teljes írás a népszava.hu-n olvasható.