Ceausescu minden külföldi útja előtt átalakította a vezetést, hogy meg ne puccsolják távollétében. A kádereket Kádárék is rendre cserélgették. “Más fontos beosztásba, saját kérésére, stb.”

Még korábban még drasztikusabban mentek a dolgok.

“Az osztályharc élesedik, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, de mi nem alszunk. A belső árulók egy újabb bandájára csaptunk le” – mondta Virág elvtárs Pelikánnak, a Tanúban Dánielre és bandájára. Ahogyan mondhatná most ugyanezt Orbán Viktor is, aki éppen most ráz le a sakktábláról jó pár régi, kipróbált, bizalmas fideszest. És ismert, régi jó szokása meríteni a letűnt káderek közül. Megintcsak a Tanú: a horthysta verőlegény, Gulyás mondja ki a börtönben a rongyember krédóját: “Én egyetlen rezsimnek sem vagyok ellensége. Sőt én mindegyiknek kifejezetten híve vagyok”.

Eközben Orbán ellenforradalmi kísérleteknek nevezi a rektorok, hallgatók, szülők, és az ombudsman álláspontját az új felsőoktatási rendszerről. Szeretett nemzetét pedig félázsiai népségnek. Azért vigyázzunk! ’56-nak is minta lett volna valami köze az értelmiséghez, főként az “értelmességhez”.

A teljes írás elolvasható a nepszava.hu-n.