Akarata talán még lenne a megértésre, de képessége már nincs rá: amire van, az a vízió, amit keresztül kell vinni.

Csak az erőből ért. Kitölti a teret, ami adatott neki, és tere bőven van. Ha mégis szűknek bizonyul, nekiveselkedik újra: beveti személyisége elsöprőnek hitt erejét, azt a dölyfös kivagyiságot, aminek pimaszsága maga alá gyűrte szinte az összes társadalmi csoportot és szinte valamennyi szakmát.

Aztán jönnek ezek a csendesen hetyke, önérzetes fiatalok, és jól keresztbe tesznek neki. Nem kérnek ebből a vízióból. Küzdenek ellene. És frissek. Bátrak. Tudják, hogy igazuk van. És nagyon okosak.

Az írás folytatását a nol.hu-n olvashatják el.