És ha ő azt mondja, hogy valamiről dönthet a kétharmad, úgy arról dönt is: a választójogi törvény átírása után e sajátos politikai éberségi cenzussal korlátozzák majd az általános választójogot, megfosztva a polgárt attól a jogától, hogy akár az utolsó pillanatban döntse el, elmegy-e, hogy leadja szavazatát. Már a télen tudnia kell. Meg lehet magyarázni ezt, de észérvvel indokolni, azt nem lehet.

Szerdán az is világossá vált, ideje végleg lemondanunk arról, hogy van még olyan morzsányi morális vagy etikai megfontolás, ami visszafogná a hatalmat. Nincs ilyen, Orbán Viktor bármi áron meg akarja nyerni a következő választásokat, a Fidesz vezérkara pedig kivétel nélkül – finoman fogalmazva: cinikusan, durvábban megmondva: arrogáns, hatalmi pofátlansággal – fölsorakozik mögéje.

A békeidőben általában visszafogottnak tűnő Navracsics Tibor – a poszt legnagyobb dicsőségére, mint regnáló igazságügyi miniszter – bejelentette, képviselői indítványként nyújthatják be az előzetes regisztráció bevezetéséről szóló javaslatot, amely az Országgyűlés működésére, illetve az Országgyűlés megválasztására vonatkozik. Azaz, ő úgy gondolja, követik az eddigi gyakorlatot, a „képviselői törvényalkotást”, aminek az értelme, hogy a benyújtott javaslat ne járhassa végig a parlamenti utat, hogy az ellenzéket lényegében kiszorítsák még a vitából is, mielőtt a kétharmad megszavazza a kormányfő ötletét. Nem akármiről, a választásokról van szó, amelyek szabályairól egypárti alapon dönteni más politikai rendszerben szokás. 

A teljes cikkért kattintsanak a Népszabadság Online-ra.