„Ha eddig bármi kétségünk is lett volna afelől, hogy ennek a kormánynak alapvetően minden ügy egyszerűhatalmi kérdés, tegnaptól már bizonyosan nincsen. A magánnyugdíjpénztárak második államosítása egyértelművé teszi, hogy jog, meggyőződés és jóízlés sem korlátozza a miniszterelnököt, ha arról van szó, hogy a fülkeforradalmát kell védelmeznie.” – írja a Véleményvezér a Kormány nyugdíj-államosításáról, amely szerepet játszott az IMF ma reggeli hirtelen távozásában is.

„Arról van szó, hogy 2012-re a forradalmi gazdaságpolitika teljes bukásának eredményeképpen óriási megszorításokra lesz szükség a költségvetési célok tartásához. Az elmúlt 16 hónapban a Fidesztől elfordult támogatóik mintegy fele. 2012-ben, mint minden politikai párt hasonló helyzetben, arra fognak törekedni, hogy a jövőévi megszorítások miatt ne veszítsék el még azokat is, akik eddig kitartottak mellettük. Ez a feladat azért nagyon nehéz, mert a legtöbb költségvetési kiadást éppen azoknál lehetne vágni, akiket az elmúlt másfél évben a kormány még nem idegenített el magától.” – magyarráza a szerzőa döntés hátterét.

A döntés hatalmi szempontjait a következőképpen magyarázza a szerző:

„Természetesen elsősorban a nyugdíjasokról van szó, akiket a Fidesz Horn Gyulát és Gyurcsány Ferencet megszégyenítőmódon hordoz a tenyerén. Nekik pár hete még egyszeri 8%-os extra kifizetésre is futotta, nem is beszélve Orbán Viktor személyes leveléről. Ebből a logikából az is következik, hogy a kormány érdeke az, hogy főként azok járjanak rosszul 2012-ben, akik már bizonyosan nem támogatnák a Fideszt a következőválasztásokon. A magánnyugdíjpénztáraknál maradók pedig az egyik leghomogénebb, és valószínűleg legelszántabb Fidesz-ellenes választói csoportot alkotják.

Ez a logika önmagában tehát érthető, ilyen a demokratikus politika természete. Annak gyakorlatba ültetésével azonban komoly gondok akadnak.”

Az események ideológiai értelmezése a következőképpen hangzik:

„A kormány ezzel a lépésével kétszeresen is szembeköpi saját magát.

Egyszer azért, mert korábban éppen azt állították, hogy az emberek szabad akaratuk szerint dönthettek, hogy maradnak-e egy magánnyugdíjpénztárnál, vagy inkább az állami nyugdíjat választják. És mivel övék volt a döntés szabadsága, szó nincs erőszakos államosításról – hangzott a kormányzati érvelés. Ehhez képest a tegnapi bejelentés egyszerűen azt jelenti, hogy mégsem tartják tiszteletben azok szabad választását, akik a maradásra voksoltak. Ez pedig utólagos beismerése annak, hogy arcátlan einstandról volt szó már tavaly is.

Másrészt azért köpi magát szembe a kormány, mert ezt a kétszeri államosítást egy magát jobboldalinak tartó (vagyis elviekben szabadság- és magántulajdon-párti) politikai formáció hajtja végre. Ha úgy tetszik, ez a párt mára teljesen kivetkőzött egykori önmagából: elárulta és elhagyta azokat, akik korábban ezen vállalt értékeik miatt támogatták őket.”

„A megcélzott szavazók tekintetében mostanra az Orbán-kormány nem sokban különbözik a korábbi MSZP-kormányoktól. Szent tehénnek tekintik a nyugdíjasokat, sarcolják a vállalkozókat, elidegenítik maguktól a középrétegeket. Szomorú leírni, de mégis igaz, hogy a kommunisták utódpártja mindeközben legalább a magántulajdont tiszteletben tartotta és nem államosított. Az állítólagos jobboldali párt azonban saját rövid távú hatalmi érdekei miatt semmibe veszi a rendszerváltozás egyik legnagyobb vívmányát, a magántulajdonhoz való jogot.” – szól a konklúzió

A teljes írást a Véleményvezéren olvashatja el.