Jelentősen, 10%-kal csökkentette az államadósságot a Fidesz, bár ez az árfolyam függvénye” – mondta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter december 7-én, és hát igaza volt. Ha ugyanis egy olyan árfolyamon számoljuk az államadósságot, ami ma már nem létezik, akkor valóban csökkent az adósság. Ha viszont a létező árfolyamon, akkor a csökkenés kevésbé szignifikáns, annyira, hogy nem létezik. Ugyanis a Fidesz kormányzásának kezdetén 82%-os volt az adósság. Pontosan annyi, mint most, a magánnyugdíj-pénzekből finanszírozott adósságcsökkentés után.

De mondott Matolcsy más dolgokat is.Például a következő gondolatfoszlány is teret kapott a nemzetgazdasági miniszter sajtótájékoztatóján: „Ha pénzügyi stabilitás van, és folyamatosan csökken az államadósság, az stabil pénzügyi helyzetet teremt a növekedéshez, és ha van növekedés, akkor csökkenhet az adósság.”Az elsőre némileg komplikáltnak tűnő gondolatmenetből a fölösleges részeket kihúzva azonban világosan látjuk a logikát: Matolcsy szerint tehát akkor van növekedés, ha növekedés van, és akkor csökken az adósság, ha csökken. Kiábrándítóan ortodox gondolat. 

A miniszter eldicsekedett azzal is, hogy  „a forintalapú államkötvények egy részét bevontuk, 4 milliárd eurós államadósság-csökkentést hajtottunk végre.”Mindez színigaz, azonban kizárólag azzal a kitétellel, hogy egy jövőbeli államadósság-csökkenő intézkedés felszámolása volt ennek az ára. A magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosítása ugyanis nem csupán azért volt probléma, mert ezzel a lépéssel a kormány teljesen világossá tette, mennyire tiszteli a magántulajdon szentségét és a jogbiztonságot, hanem azért is, mert ez a jövőben – a pénztártagok nyugdíjba vonulását követően – jelentősen megdobja majd az államadósságot.

A miniszter nem spórolt a saját tevékenységét dicsérő szólamokkal sem, szerinte nemcsak az ő programja a legmodernebb Európában, de gyorsabb adósságcsökkentő programot is hajtunk végre, mint Európa. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy hozzátette: „a nominális adósság csak annyival nőhet, amennyit az infláció és a reál GDP-növekedés felének a különbsége.” E harmadik olvasásra is kissé nehezen értelmezhető szabályból egy dolog ugyanis világosan látszik: hogy az államadósság jövőre nőhet. A növekedést pedig igen nehéz másképp értékelni, mint a dinamikus csökkenés ellentéteként.

A gondok azonban itt sem értek véget: Matolcsy szerint 2020-ra érheti el az államadósságunk az 50%-os határt. Ezt összevetve azzal, hogy egy hétfői konferencián a miniszter 2020 utáni euró-bevezetésről beszélt, az látszik, hogy a Fidesz valóban hosszú távon gondolkodik. Persze nem feltétlenül abban, hogy a jobboldal fogja e teljes időszakban kormányozni az országot: 2016-ban ugyanis életbe lép a még nem hatályos alkotmány módosítása, és akkor tényleg súlyos megszorításokat kell majd bevezetnie e jövőbeli kormánynak, ami a betonba öntött adó- és nyugdíjrendszerrel nem lesz egyszerű feladat.

A legnagyobb baj mégsem ez. Hanem az, hogy a „növekedési tervünk” már megint megvalósíthatatlan célokat tűz maga elé. Talán nevetségesen hangzik, hogy Kínánál akarunk termelésben (!) versenyképesebbek lenni, de az ott válik siralmassá, hogy Matolcsy ezt teljesen komolyan gondolja. Ahogyan azt is, hogy legyen „újraiparosítás Magyarországon és a Kárpát-medence területén.” Tekintettel arra, hogy a nagy ívű tervek eddig sem teljesültek, talán érdemesebb lenne elérhetőbb célokat kitűzni magunk elé a rendszerváltás előtti időszak nem kifejezetten hatékony termelési módszereinek visszahozásánál: különösen akkor, ha közben versenyképességi szempontból Kínát szeretnénk ostromolni.

A legszebb mégis az, hogy egy újabb, sokadik gazdaságpolitikai fordulat kapcsán arról beszélt Matolcsy György, hogy az IMF-pénzt nem a növekedés megteremtésére fogja használni a kormány, hanem arra itthon fognak pénzt találni. Kíváncsian várjuk, honnan: a Fidesz ugyanis ellenzékben még azt hirdette, hogy a megszorítások visszafogják a belső keresletet, amelynek felpörgetése a gazdasági növekedés előfeltétele. Ezzel két probléma van: az első, hogy igaz, a második, hogy a Fidesz minden eddiginél súlyosabb megszorításokat vezet be 2012-re.

Azaz gyaníthatóan pontosan úgy lesz itt növekedés, ahogyan az államadósság csökkent a Fidesz kormányzása alatt: nem létező árfolyamon számolva.