hvg.hu. Készül-e már az első szócsatájára Orbán Viktorral?

Jávor Benedek: Most tervezzük a február 13-án induló ülésszak első lépéseit, vannak már a fejemben gondolatok.

hvg.hu: Ugyanolyan harcos lesz, mint Schiffer András volt?

J. B.: Biztos, hogy nem leszek olyan, mint András, hiszen teljesen más habitusú emberek vagyunk. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé leszek kritikus a kormánnyal szemben, mint ő volt. Más formában lesz előadva az álláspontunk.

hvg.hu: Tavaly augusztusban azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy széles körű ellenzéki összefogásra van szükség, mert „nem az LMP jövője a tét, hanem a választás szabadsága és az ország kormányozhatósága”. A hétvégi kongresszuson viszont arról beszélt, hogy az LMP-nek „önálló pólusképző erővé kell válnia”. Mi változott nyár óta?

J. B.: Sokat vitatkoztunk a kongresszus előtt és a kongresszus két napja alatt is a követendő stratégiáról. Azt a kérdést jártuk körül, hogyan tudja az LMP a leghatékonyabban segíteni az Orbán-kormány leváltására vonatkozó törekvéseket 2014-ben. Úgy láttuk, hogy jelen pillatanban az ellenzék nagyot hibázna, ha azt a másfél milliós tábort osztaná fel újra, amely jelenleg is ezeket a pártokat támogatja. Ez együtt sem elég ahhoz, hogy le lehessen váltani a Fideszt. A cél az, hogy mindegyik párt önállóan növelje, bővítse a támogatói körét.

hvg.hu: Ez taktikai döntés? Most még nem fognak össze, kivárnak az országgyűlési választásokig, hogy az akkori erőviszonyok alapján kössenek választási szövetséget?

J. B.: Lehet, hogy választási matematikailag ez így jól hangzik, de sokkal többről, másról is szó van. A kongresszus nem taktikai döntést hozott: azért is ellenezte a szövetségi együttműködést az MSZP-vel vagy a Demokratikus Koalícióval, mert ezek a pártok nem néztek szembe azzal a politikai örökséggel, ami a korábbi kormányzásuk hozadéka. Elég nehéz olyan pártokkal a demokrácia helyreállításáról tárgyalni, melyeknek – ha nem is rendszerszinten, mint 2010 óta a Fidesz teszi – szerepük volt a magyar demokrácia minőségromlásában. Persze az LMP nem jogosult arra, hogy a többi párt hitelminősítőjeként lépjen fel, de joga van eldönteni, hogy kivel és milyen feltételek mentén működjön együtt. Ezt a jogot szeretnénk is megtartani magunknak. Hogy egy példát mondjak: nem tapasztaltuk, hogy az MSZP vagy a DK szakítani akarna azzal a szemlélettel, amivel a pártfinanszírozáshoz viszonyul. Márpedig 22 éve ez a magyar politika rákfenéje.

hvg.hu: Korábban gyakran mondogatták LMP-s politikusok, hogy át kellene venni a szerintük hiteltelenné vált, leamortizálódott MSZP helyét. Ez a célkitűzés a stratégiájuk része maradt?

J. B.: Mit kéne átvenni? Az MSZP szavazóit, a programját, a politikai pozícióját? Vagy valami mást? Szoktak érvelni a „baloldali tér” elfoglalása mellett. A magyar politikában azonban a bal-jobb felosztás értelmét veszítette: az MSZP kormányon neoliberális gazdaságpolitikát erőltetett, a magát konzervatív jobboldali pártnak tartó Fidesz pedig államosítja a gazdaságot. Az LMP abban az értelemben abszolút baloldali párt, hogy az alapelvei között az igazságosságnak, a szolidaritásnak kiemelt szerepe van. Ennek megfelelően alakítottuk ki az adópolitikai, szociálpolitikai programunkat. Ez durván ütközik a Fidesz kormányzati tevékenységével, de ütközik azzal a privatizációs koncepcióval is, amit a második Gyurcsány-kabinet erőltetett az egészségügyben. Ebben az értelemben az LMP a baloldali párt Magyarországon. Ugyanakkor azt a posztkádárista holdudvart, amely az MSZP körül van, az LMP nyilván nem tudja és nem is akarja átvenni.

A teljes interjút a HVG.hu-n olvashatja el.