Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője felelőtlennek tartja azokat, akik – szándékosan vagy tárgyi tudástól mentesen – a nyugdíjrendszer összeomlásáról, csődjéről beszélnek. Ez ugyanis félelmet kelthet a nyugdíjasok körében. „Ugyanakkor a kormánynak – ha ezt észleli – kötelessége érthetően helyre tenni a buta nyilatkozatokat, írásokat” – mondta. A kormány ugyanakkor – s ezt már mi tesszük hozzá – megelégszik a nyugdíjasoknak szóló szokásos propagandaszövegekkel, az állami Magyar Posta meg maszatol a februári nyugdíjak és a 13. havi nyugdíj kifizetésének az időpontjával, valami homályos utalásként emlegetve egyfajta kérést, ami alapján – kvázi kegyként – korábban kezdik el utalni a pénzeket.

Pedig nem a Magyar Posta maszatolása a lényeges, hanem az a magyar politika és a sajtó által felkapott sejtetés, mintha a nyugdíjkassza tavalyi nagy hiánya problémát okozna a kifizetésekben – derült ki Barát Gábor portálunkkal megosztott gondolataiból. Az egész egy, a Bankmonitoron megjelent (Barát szerint „viszonylag pontos, bombasztikus állításoktól és tárgyi tévedésektől, logikai hibáktól mentes”) elemzésből indult ki. A lényege az volt, hogy tavaly a vártnál is nagyobb – 1459 milliárd forintos különbözet – keletkezett a járulék- és a szochó bevételei, illetve a kiadásai között, azaz ennyi volt a hiány, amit az államnak kellett kipótolnia. A cikk amúgy – némileg nyugtatgatóan – arra is kitér, hogy a kormányzati kommunikáció szerint a magyar nyugdíjrendszernek még legalább 10 évig nem lesznek fenntarthatósági problémái.

A cikket és tartalmát felkapta mind a sajtó, mint pedig a politika, s olyan irányba látszott elmenni a téma kezelése, ami Barát Gábor szerint veszélyes lehet, miután akár pánikot is kelthet az érintettek, azaz a nyugdíjasok között. Ahogy fogalmazott: „a mindenkori nyugdíjasok félelme alaptalan, ők nem lehetnek a finanszírozás kárvallottjai, de erről úgy látom, szó sincs”. Ugyanakkor a kormánynak – ha észleli ezt az elbizonytalanodást, a nyugdíjasok félelmét attól, hogy összeomolhat a nyugdíjrendszer, akkor – kötelessége érthetően – hangsúlyozottan érthetően – helyre tenni a buta nyilatkozatokat, írásokat – mondta a szakember, megjegyezve: ezt joggal várják el a nyugdíjasok és a nyugdíjas érdekképviseletek.

Az más kérdés – tért ki rá –, hogy érdemes átgondolni a szükséges lépéseket, s nem szabad egy ismeretlen, de jól hangzó, a jövőben nyugdíjba vonulókat érintő úgynevezett nyugdíjreformba csomagolni – egyelőre – a semmit. Okos, átgondolt, jól modellezett és ütemezett jövőbeni változtatásokról érdemes csak véleményt mondani, nem elfelejtkezve azokról a mulasztásokról, azok lehető pótlásáról, amelyeket a nyugdíjasok nagy része az elmúlt években elszenvedett – szögezte le, utalva a többi között a Hírklikknek az év végén adott átfogó interjújában kifejtettekre, miszerint a nyugdíjasok többsége vesztes pozícióba került, s bár a képlet rendkívül összetett, mert sok – esetenként sokk – hatás is érte a nyugdíjban részesülők nagy részét is, ugyanakkor az okok közül több tényezőt is ki lehet emelni. Az egyik a brutális infláció, a másik az azt enyhítő, a jogszabályi kötelezettséget meghaladó intézkedések elmaradása, a harmadik pedig az úgynevezett vegyes indexálás, amelyet a kormány jó tíz éve eltörölt, és amelynek több negatív hatása kimutatható (a régebben és az újonnan nyugdíjba vonultak közötti különbség, a nyugdíjak elmaradása a bérektől stb.) Mindehhez hozzátett még egy, igaz, a nyugdíjrendszeren kívüli „visszaható hatást”, nevezetesen a szociális, rászorultságon alapuló intézményrendszer leépítését, és az önkormányzati vonalon egyre szűkülő forrásokat.

A már említett bankmonitoros írással kapcsolatban Barát Gábor kifejtette, hogy a nyugdíjkassza hiánya csak a laikusokat döbbenti meg, nem szólva arról, hogy a gazdaságpolitika széles sávban dönthet arról, nagyjából mekkora hiány alakuljon ki, meghatározhatja a járulék mértékét, s persze a transzfer összegét is, hogy fennmaradjon-e a nulla szaldó körüli hiány vagy az alulfinanszírozottság hiányként jelenjen meg, „ami azonban buta összeomlási, csőd közeli stb. laikus értékeléshez vezethet”.

„Kis túlzással azt is mondhatjuk, akkora a hiány, amekkorát a kormány gazdaság- és államháztartási politikája akar” – szögezte le. Hiszen a költségvetés igazából csak azt mutatja meg, hogy az adott nyugdíjszínvonalnak mekkora a fedezetigénye, és ezt a fedezetet milyen módszerrel teremti meg a mindenkori kormány: járulékkal, transzferrel, hiánnyal, benne az évközi likviditás biztosításával, amit a zárszámadáskori hiány rendezése követ. „Aminek a tanúi vagyunk, az konzisztens abban, hogy a nyugdíj adomány jellegét domborítja ki, ami az ismert ’Bözsi néni, Feri bátyám majd emelek’ narratívából is érzékelhető” – figyelmeztetett. Végezetül leszögezte, hogy a nyugdíjkassza „kiszolgáltatott helyzete” és a nyugdíj, a nyugdíjasok politikai keretbe ágyazása összefügg.

Forrás: Hírklikk