„Volt ennek a köztársaságnak egy kedves népszokása valaha, a száz nap türelem. Ennyi időt kért Antall József, azóta se veszik komolyan azt, aki ennél korábban kéri számon egy új kormányon a tetteit. Elmúlt az Orbán-kormány hatszázadik napja is. Ma viszont már az a komolytalan, aki még mindig várja a nekigyürkőzést. Megvolt, ennyit ért: bóvli.” – summáz a hvg.hu bloggere.

Tóta W. szerint „nehéz ezt másnak nevezni, mint bukott kormányzásnak, ahhoz Schmitt Pál kell, hogy ezt hegyesre nyalja. De mire ez kiderült, bebetonozták magukat. A magyar politikát eltérítették, írja a New York Times; ebben a gyorsnaszádostól merőben különböző hasonlatban mi az utastérben vacogó, gyámoltalan civilek vagyunk, akik semmit sem tehetnek a terrorista ellen, legfeljebb remélhetik, hogy nem puffantják le őket a géppel együtt. Az ítélet nem hazánk befeketítése, ellenkezőleg: Kim Lane Scheppele testével védi a magyarságot, fehér blúzban veti magát a tankok elé, amikor azt bizonygatja, hogy a kormány ámokfutását a magyarok nem helyeslik, csak éppen tehetetlenek.”

Két módon lehet egy nemkívánatos kormányt gyengíteni: szőnyegbombázással, az ország egészét sújtó szankciókkal, vagy precíziós eszközökkel. Utóbbi akkor működhet, ha megállapítható, hogy az ország kellemetlen viselkedéséért néhány konkrét figura felelős. Azokat össze lehet gyűjteni egy franciakártya-pakliba. Ha a nép az őrült vezérrel tart, akkor viszont csak a totális háború marad. Ahol látszik, cselekszik és gyarapodik az ellenzék, ott tudja a világ, hogy nem az egész nép háborodott meg. Hogy élnek dolgozók itt, költők is bűntelen. Hogy nem vagyunk reménytelenül alattvalók, és kár lenne végleg tönkretenni ezt a kis országot, mert nem tízmillió agresszív kismalac lakja. Az ellenállás nem értelmetlen, és főleg nem árulás. Magyarország, a hazánk jó híre múlik rajta – írja Tóta W. Árpád.

A teljes bejegyzést a hvg.hu oldalon olvashatja.