A – műfajához híven – több személlyel, állásponttal is vitázó írás általános felvetései így hangzanak:

“- Napjainknak is lettek kulákjai? – Szól közbe a riporter, hogy fűtse még egy kicsit a partnerét, de egyébként teljesen logikátlanul, mert Raskó nem az egykori közép- és gazdagparasztok mai megfelelői iránti kormányzati ellenszenvről panaszkodik, hanem a tőkés vállalkozókkal szembeniről. De persze képes azt válaszolni, hogy „Igen. Negatívan szólnak az életképes méretű családi gazdaságokról is, melyek szerencsére fejlődnek, gyarapodnak.”

Egy árva jelző nem érinti negatívan a koncepcióban az életképes családi gazdaságokat. Ellenben szó esik róla, hogy miféle földvásárlási, -bérleti, tagosítási, hitel- és egyéb programokkal kívánja segíteni a tárca e kör bővülését. 

Idézzem az idevágó, összefoglaló sorokat?

„Magyarország szándékaink szerint tehát olyan ország lesz, ahol az európai többfunkciós, minőségi mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás válik általánossá. Ez a mezőgazdaság úgy állít elő értékes szermaradvány-mentes, egészséges és biztonságos élelmiszereket, valamint helyi energiát és egyéb nyersanyagokat, hogy közben védi a talajainkat, ivóvízbázisainkat, az élővilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit és kultúráját. Egyúttal munkát, megélhetést és elfogadható jövedelmet is biztosít a lehető legtöbb ember számára.

E minőségi és jövedelmező mezőgazdálkodás a magyar vidék gazdasági fejlődésének, a vidéki foglalkoztatás növelésének a záloga. Ebben minden vállalkozásnak  – legyen az kis-, közepes-, vagy nagyüzem – megvan a maga helye és szerepe.” Érted, ugye, kedves barátom, „minden vállalkozásnak”, nem is az én kiemelésem, már a koncepcióban is így szerepel.”

– írja Elek, elsősorban Raskó Györgyöt, az Antall-kormány közigazgatási államtitkárát emlegetve, akitől – mint sokan másoktól – több idézet is szerepel az ütköztetett álláspontok közül.

A teljes írást a Hírszerzőn olvashatja el.

kép forrása: www.vm.gov.hu