“Csak feltételezni tudjuk, hogy a totálisan körvonalazatlan célú, ellenben minden elképzelhető adatbázishoz totális hozzáféréssel bíró, bárkiről – konkrét gyanú nélkül is – bármilyen infóhoz hozzájutó új belső elhárítás úgy en bloc az államot, pontosabban a kormányfő által kitalált Nemzeti Ügyek Kormányát védené (vagy védte volna), egyfajta Orbán-védelmi Osztagként (O.V.O.), amely „valamennyi fontos állami adatkezelési rendszerből közvetlen elektronikus kapcsolat útján szerezhet kontrollálhatatlanul információkat, sőt a különböző adatkezelési rendszereket össze is kapcsolhatják”.

Pintér „Két hét alatt rendet rakok” Sándor előterjesztése szerint a NIBEK „a közbiztonsági, valamint a nemzetbiztonsági kockázatokkal szemben fellépő rendészeti szervek, nemzetbiztonsági szolgálatok és közigazgatási szervek legfőbb információfúziós és információmegosztó központjaként” funkcionált volna. Így homályosan megfogalmazott célból, alkotmányellenes eszközökkel összegyűjtött, tökéletlenül összeálló személyes profilt alkothat polgárok tömegeiről, halál komolyan jogállami garanciának tekintve a parlamenti szakbizottság törvényes felügyeletét.” – értelmezi a NIBEK létrehozásának szándékát a publicista, majd néhány kevésbé hangoztatott részletre is kitér:

“A kormánypárti média nemigen csinált nagy ügyet abból, hogy a Fidesz második embere, by the way a parlament elnöke, nyílt színen üzent hadat a belügyminiszternek. A Magyar Nemzet másnap rövid hírben tudósított arról, hogy Kövér „átírná” Pintér tervét, plusz publit közölt egy szakértőtől arról, hogy még kevés is a NIBEK jogköre, „félkarú óriás” születik csupán. A Magyar Hírlapnak fel sem tűnt az egész, csak az LMP és a belügy vitájáról számolnak be röviden, Kövér módosítóiról nem. Nem reagáltak sokkal felkészültebben a baloldali lapok sem: a Népszabadság csak rövid, korrekt hírt közöl, a Népszava azonban egy sort sem ír az egészről. Mér’, történt valami?

Nem. Kár is vészmadárkodni. Azt, hogy a NIBEK senkinek sem ártana, nem mástól, mint Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivőtől tudjuk, aki rövid nyilatkozatában közölte: „A Fidesz egy demokratikus párt, aggódni pedig sem a kabinet, sem a kormánypárt tevékenységével kapcsolatban nem kell.” Jó tudni, hogy akkor Gabriella az egyszemélyes garancia a jogbiztonságra, éppúgy, mint a nyugdíjak megvédése tárgykörében, de ha ez valakinek kevés lenne, itt a BM közleménye is: „A NIBEK jogszerű működését garantálja az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ellenőrzési joga, valamint az a tény, hogy a szerv titkos információgyűjtést nem végezhet, az adatokkal nem élhet vissza.” Ez utóbbit is jobb becsszóra elhinni.”

A háttérben álló lehetséges magyarázó tényezők közül Seres leginkább a jobboldalon belüli hatalmi megmérettetéseket látja:

“E ponton érdemes felidézni, hogy amikor úgy két éve először felmerült, hogy Pintér lesz ismét Orbán belügyminisztere, ő már akkor azzal a kikötéssel vállalta a posztot, ha a polgári titkosszolgálatok (az NBH és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) is a BM alá kerülnek. Ez volt az az időszak, amikor Kövér is bejelentkezett titkosszolgálati miniszternek, mondván, „olyan mértékben veszítette el a hitelét, a bizalmat a hivatal, hogy most minimum a Nemzetbiztonsági Hivatalt fenekestül fel kell forgatni”. Ehelyett azt láthatta, hogy Pintér az, aki rejtélyes okokból felforgatni készül a titkosszolgálatok eddigi rendjét, munkamegosztásuk működését. Pintér egyébként a jelenleg Martonyi külügyminiszter alá tartozó hírszerzés (Információs Hivatal) jogköreiből is nyúlt volna, ennek korrekciójáról is szól Kövér egyik módosítója.

Ahhoz tehát, hogy Kövér doktor lépését értelmezni tudjuk, többre van szükség, mint annak a kötelező jóhiszeműségnek a feltételezésére, hogy a házelnök bizony elejét akarta venni egy parttalan, kvázi-totalitárius állambiztonsági uralomnak. Pintér az O.V.O. enyhén puccsszerűen kivitelezett létrehozásával új, megkerülhetetlen hatalmi centrumot akarhatott létrehozni. Ergo hatalmi harc, párton belüli és szolgálatokon, szakértői körökön belüli harc jeleit látjuk valószínűleg. Nem lehet véletlen, hogy Kövér egyszerűen kivonta az O.V.O.-t a titkosszolgálatok köréből, mondván, az nem is az, hiszen nem végez önálló operatív munkát.” – írja Seres László.

A teljes írást a hvg.hu-n olvashatja el.