Tegnap a magyar kormány és a kormányt támogatni hivatott holdudvar győzelmet ünnepelt – elsőre azonban nem teljesen világos, hogy minek is örültek. Kicsit jobban megvizsgálva ugyanis a sikeres Orbán-Barroso találkozó után előállt helyzetet, a Véleményvezérnek úgy tűnik, ez az öröm legfeljebb annak szólhatt, hogy a kormány kiszabadult a saját csapdájából – legyengülve és csupán átmenetileg.
Vegyük először is sorra a nyilvánvaló tényeket! A miniszterelnök a tavalyi év végén bejelentette, hogy tárgyalóasztalhoz ül az IMF-fel és az EU-val egy új „pénzügyi védőháló” megszerzése érdekében. Ezt követően az Európai Bizottság azonban felhívta a magyar kormány figyelmét többek között arra, hogy a tárgyalás előfeltétele, hogy ne fogadjon el a jegybankra és az igazságszolgáltatás átalakítására vonatkozó bizonyos törvényjavaslatokat azelőtt, hogy a Bizottság azokról részletesebben tájékozódhatna.
Amint tudjuk, Orbán Viktor erre úgy reagált, hogy a szóban forgó törvényeket egy héten belül átnyomta a parlamenten. Az ezt követő öt hónapban pedig a magyar kormány energiáinak egy jelentős részét az kötötte le, hogy ezeket az intézkedéseket lépésről-lépésre visszavonja. Egyelőre nem világos, hogy pontosan milyen ígéreteket is tett Orbán Viktor tegnap Barrosónak, de úgy tűnik, hogy egy, esetleg két, gyakorlatilag teljesen szimbolikus kérdés kivételével végül mindenben visszalépésre kényszerült.
Közben persze eltelt öt hónap, melynek során a devizahitelesek, a magyar vállalkozások és úgy általában a magyar fogyasztók kézzelfoghatóan rosszabbul jártak a kormány által kreált bizonytalanság miatt meggyengült forintnak köszönhetően.
Arról nem is beszélve, hogy mindeközben Magyarország tovább darálta egyébként sem fényes reputációját az Unióban: mostanra gyakorlatilag minden tagállam problémás esetnek tart bennünket, és nem létezik olyan, a nemzeti érdek szempontjából fontos kérdés, ahol a diplomáciai érdekérvényesítés területén emiatt ne indulnánk rögtön hátrányból.
Egy szó mint száz: nagyon sokba került nekünk ez az öt hónap. Tegnap annyi történt, hogy az Európai Unió zöld lámpát adott azon tárgyalások elindítására, amelyeket már tavaly decemberben nyugodtan megkezdhettünk volna, ha a kormányfő csak egy kicsit is józanabb.