Melyik az az ország, amely az OECD és az EU államok között is az utolsó helyek egyikén kullog az oktatási rendszer egyenlőtlenségét tekintve? Melyik az az egyetlen közép-európai ország, ahol a volt kommunista ügynökök múltja máig feltáratlan? Melyik az a visegrádi ország, ahol az elmúlt húsz évben a legtöbb jelentős (a GDP 2%-át meghaladó) költségvetési megszorítás, vagy lazítás volt – vagyis ahol a gazdaságot sehol nem tapasztalt mértékben tették ki a választási osztogatás és az azt követő megszorítások ciklusainak? Hol volt a leglassabb a gazdaság növekedése az elmúlt évtizedben? Hol a legmagasabb az inaktívok aránya a munkaképes korú lakosságon belül? Melyik visegrádi országban a legnagyobb az állami újraelosztás szintje a GDP-hez képest? A rendszerváltó államok közül hol a legalacsonyabbak a termelékenységhez viszonyított munkabérek? Hol költenek GDP-arányosan a legkevesebbet, ráadásul egyre kevesebbet közoktatásra? Melyik az az egyetlen rendszerváltó állam, amelyben a választási rendszer reformja nem a társadalmi törésvonalakat jobban leképező, ezért demokratikusabb arányos képviselet, hanem a többségi elv felé mozdult el? Melyik országban épülnek legdrágábban az autópályák? Hol van a legtöbb olyan közbeszerzés, amelyen csak egy induló van? Melyik az az ország, ahol – éles ellentétben a nyugati tapasztalatokkal – minél nagyobb egy állami intézmény formális autonómiája, a kormánytól való függetlensége, annál nagyobb az esélye annak, hogy átszervezik vagy informális befolyás alá vonják? Melyik visegrádi országban tartják a legkorruptabbnak a kormányt az emberek, és melyik az, ahol az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott a korrupciós helyzet? Az EU-ban hol a legmagasabbak a kis- és középvállalatok adminisztratív terhei? Melyik európai országban a legmagasabb a rák okozta halálozási ráta? Melyik visegrádi országban a legalacsonyabba várható élettartam?
Az összes kérdésre ugyanaz a válasz: Magyarország.
Megrázó és döbbenetes, hogy hazánk, amely valaha a reformok éllovasa volt, a régió bezzegállama, most nem egy, hanem száz dologban, nem kicsit, hanem nagyon, lemaradva kullog – nemcsak Nyugat-Európa, hanem a szomszédai mögött is.
Ahogyan azt a Világbanknak a kormányzás minőségét mérő indikátorai is világosan mutatják, hazánkban az elmúlt tíz évben tendenciaszerűen romlott a jogállamiság és a demokrácia helyzete egyfelől, és a kormányzati munka, a közpolitikák minősége másfelől. Álláspontunk szerint ez a két dolog egymással szorosan összefügg. Szingapúrra, és más kelet-ázsiai országokra igaz lehet, hogy a jó minőségű kormányzás korlátozott demokrácia és jogállamiság mellett is megvalósulhat, de az európai politikai kultúrában ez szinte kizárt. Voluntarista módon nem lehet jól kormányozni. Egyrészt, mert nem fognak jó intézkedések, törvények születni. Másrészt mert a társadalom nem fogadja el a ráoktrojált megoldásokat: a legitimitás megteremtése azért kell, hogy a társadalmi szereplők bízzanak a kormányzatban és együttműködjenek vele.
A kép mindenhol elkeserítő, méghozzá nem csupán valamikori idealista várakozásaink, hanem a mai régiós összehasonlítás tükrében is. Ahelyett azonban, hogy depresszióba esnénk, vagy a letelepedési kérelmünket kezdenénk fogalmazni valamely jól szervezett, ám hűvös klímájú országba, inkább tegyük fel a kérdést: Mi ennek az oka? És főleg: Hogyan lehetne változtatni a helyzeten?
Meggyőződésünk, hogy a politikai elitet, az establishmentet alapvető felelősség terheli a magyar demokrácia és jogállam lebontásában, és a kormányozatlanság előidézésében. Persze mondhatjuk, hogy a társadalomnak olyan elitje van, amilyet megérdemel. De ennél talán jobbat érdemelünk. Rendben, eddig talán nem vettük észre, hogy mi folyik felelettünk, de ideje észbe kapnunk. A tíz éve kezdődött negatív tendenciákra a Fidesz az ugyanabból még többet stratégiájával válaszolt, az abszurditásig fokozva a hatalom központosítását, a jogállamiság korlátozását, a társadalmi részvétel kizárását a kormányzati döntésekből, a hatalmi arroganciát, a korrupciónak már nem is nevezhető leplezetlen lenyúlást – ami törvényszerűen a kormányzás, a közpolitika csinálás minőségének drasztikus romlását okozta. A demokrácia súlyos válságban van – és ezzel a mi életünk is válságba került, hiszen immár az ország működőképességének a helyreállítása a tét.