Az oktatási változásokért küzdő pedagógusok, szülők és diákok civil és érdekvédelmi szervezetei, szerveződései október 23-án kilenc pontos közös követeléslistában foglalták össze a jelen és a közelmúlt oktatást érintő követeléseit. A követelések elhangzottak a 80 ezres tüntetésen is. A Civil Közoktatási Platform munkacsoportja megfogalmazta, mi indokolja ezeket az elvárásokat, és mit kell érteni a szikáran megfogalmazott követeléseken. Aki így sem érti, mit akarnak, az nem is akarja érteni őket.
A Civil Közoktatási Platform mindenekelőtt leszögezi, hogy a követelések az oktatás egészére vonatkoznak – az óvodától és az általános iskolától a gimnáziumon és a szakképzésen át az egyetemig. A magasabb bért, a terheléscsökkentést, a szakmai szabadságot nemcsak a tanároknak követelik, hanem minden pedagógusnak – tanárnak, tanítónak, szakképzésben oktatónak, óvodapedagógusnak, kollégiumi nevelőnek, gyógypedagógusnak. A pedagógusok mellett fontosak számukra a nem pedagógusként alkalmazott oktatási dolgozók – a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, könyvtárosok, dajkák, rendszergazdák, a technikai személyzet is.
Amikor az oktatási intézmények helyzetét kifogásolják, az iskolák mellett nem feledkeznek meg az óvodákról és a különféle, az oktatáshoz, neveléshez szükséges intézményekről – kollégiumokról, szakszolgálatokról, gyógypedagógiai központokról, tanműhelyekről sem.
Azt külön fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a követelések a szakképzésre is értendők. A szakképzés szerves része ugyanis a közoktatásnak, hiszen a tanulók kétharmada a szakképzésben teljesíti tankötelezettségét. Ezen az sem változtat, hogy a jelenlegi szabályozás leválasztotta szakképzést a közoktatásról.
Akkor következzen pontonként a követelés, a probléma felvázolása és az, hogy milyen intézkedést várnak a pedagógusok, a szülők, a diákok.
Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!
A probléma az, hogy a jelenlegi oktatási kormányzat sem országos, sem tankerületi szinten nem tekinti partnernek az érintett diákokat, oktatási dolgozókat, szülőket, fenntartókat, szakmai és szakszervezeteket, a társadalmat. Ez a működési mód jellemző iskolaszinten is. Nem tájékoztatnak és nem kérdeznek, csak utasítanak. Az érdekegyeztetési fórumokat megszüntették vagy kiüresítették. Pedig egy demokráciában alapvető, hogy minden véleményt vegyenek figyelembe. A beleszólás lehetősége feltétele a közös ügy érzésének, a célok elérésének. Az oktatás problémáit, és a tiltakozásokat is elrejtik, tagadják a kormányzati kontroll alatt álló médiában.
Amit az érintettek az 1. ponthoz várnak
Nem formális párbeszédet kérnek, hanem valódi beleszólást, egyeztetést az oktatás résztvevőivel! „Semmit rólunk nélkülünk!”
Induljanak el az érdemi sztrájktárgyalások a kormány és a szakszervezetek között.
A törvényi kötelezettségnek és az Európai Uniónak tett ígéreteknek megfelelően, ismét kerüljön minden jogszabálytervezet társadalmi vitára.
Kapjanak újra érdemi jogosultságokat az óvodák, iskolák iskolaszékei, diák- és szülői szervezetei és a tantestület (például az igazgatóválasztásnál).
Működtessenek demokratikus és átlátható érdekegyeztető fórumokat.
A valóságnak megfelelően tájékoztassanak az eseményekről, a követelésekről, a helyzetről.
Nyilvános vitaműsorokat a közmédiában szakmai, pedagógus, diák, szülői és civil szervezetek, független szakértők bevonásával.
2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!
A cikk itt olvasható tovább.
