“A kormány egyetlen sajtóközleményben kidobta az ablakon az elmúlt 16 hónap gazdaságpolitikáját. Tette mindezt teljesen előkészítetlenül és óriási kapkodások közepette. A Véleményvezérnek úgy tűnik, hogy az elmúlt egy-két napban a miniszterelnök és szűk stábja kicsúszni látta a kezéből a honi gazdasági és politikai helyzet irányítását, ezért szánta el magát erre a (kurucosat már nem mondhatunk) huszáros, de meglehetősen kétségbeesettnek tűnő lépésre.” – olvasható a tegnapelőtti döntés kommentje a blogon.

“Csütörtök délután viszont látszólag a semmiből megjelent egy sajtóközlemény, miszerint Magyarország hitelért fordul az IMF-hez – a hitelfelvételt természetesen tagadja a szöveg, de végső soron ez a lényeg. Az ezt követő órákban azonban hamar kiderült, nem csak az újságolvasókat érte váratlanul ez a fejlemény. Ugyanis sem az IMF, sem a Magyar Nemzeti Bank nem hallott korábban a meginduló tárgyalásokról. Sőt, az Index és az [origo] információi szerint számos kormánytag is csak a sajtóból értesült a hírről.

Mindezzel a gazdasági szabadságharc végét, az elmúlt 16 hónap gazdaságpolitikájának teljes kudarcát jelentette be a kormány. Senkinek ne legyen ugyanis kétsége, hogy az IMF-együttműködés feltétele a formabontó megoldások teljes elhagyása, és a Bokros-csomag, valamint a 2006-os konvergenciaprogram és a Bajnai-kormány idején végrehajtott stabilizációs intézkedések visszatérése lesz. A tárgyalások kezdeményezésének nyilvános bejelentésével a kormány gyakorlatilag kiterítette lapjait. Ezek után már nem nagyon szabhat feltételeket a Valutaalapnak, mert a hitelszerződés elmaradása gyakorlatilag felhívás lenne a piacnak, hogy üsse ki a forintot.

Az, hogy egy ilyen horderejű kérdésben ennyire hirtelen, előkészítetlen és alkupozícó-romboló lépésre szánta el magát a kormányfő, jelzi, hogy pánikszerű lépésről van szó.” – tekint a szerző az események mögé.

“Az egyik lehetséges magyarázat, hogy Magyarország régóta lebegtetett leminősítése, azaz államkötvényeinek bóvli-kategóriába történő sorolása bármelyik nap megtörténhet. Emiatt azt gondolhatta a kormányzat, hogy egy ilyen bejelentéssel elodázhatja a leértékelést, vagy esetleg csökkentheti annak negatív hatásait. Természetesen ez is befolyásolhatta a döntést, de magáról a veszélyről már hetek óta tud a miniszterelnök, és a vonatkozó hitelminősítők múlt héten hivatalossá is tették, hogy felülvizsgálat alatt van a magyar besorolás.

A Véleményvezér szerint kizárt, hogy egyedül csak a fenti, legalább egy hete ismert jelenségek motiválták a nyilvánvalóan maximum egy-két nap alatt meghozott döntést.”

Az események kommentálásában néhány meglepő következtetésre is ragadtatta magát a blog szrzője:

“Közben az elmúlt napokban egy olyan forgatókönyv jelent meg a magyar sajtóban, amilyenre 2006 óta nem volt példa. Komoly közéleti diskurzus indult arról, hogy Orbán Viktor akár hamarosan le is mondhat. Még egy hónappal ezelőtt is nevetségesnek tűnhetett volna ez a felvetés, ám Papandreu és különösen Berlusconi bukásának fényében sem az olvasóknak, sem – azt gyanítjuk – magának a kormányfőnek nem volt többé az. Az ilyen erjedést pedig a miniszterelnök vezetési felfogása szerint lehetőleg azonnal meg kell akadályozni. Ha ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk a bóvlivá minősítés és az ahhoz kapcsolódó estleges további forintgyengülés, mint újabb katalizátor-események veszélyét, akkor egy lehetséges magyarázatot kaphatunk arra, hogy miért rohant ennyire előre a miniszterelnök.”

És bizonyos előrejelzésbe is bocsátkozott:

“Az IMF-hez való visszatérésről szóló tegnapi nyilatkozat egy nyilvánvalóan kétségbeesett lépés, és a kormányfő politikailag nagyon sokat kockáztat vele. Az a gyanúnk, Orbán Viktor erre azért szánta el magát, mert nem látott más utat a kormányfői pozíciójának megerősítésére. Amire, ahogyan azt tegnapelőtt írtuk, csak egy radikális gazdaságpolitikai változás és Matolcsy György menesztése adhat reális esélyt.

Utóbbi még várat magára, de minden bizonnyal nem sokáig.”