Mi a baja Brüsszelnek a jegybank törvénnyel?
Az ügy annyira súlyos, hogy kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen a jegybank törvény miatt. 2004 óta mindössze ötször indított valamelyik tagország ellen eljárást az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi témában.
Egy jól működő gazdaságban annak ellenére, hogy a monetáris döntéshozatal elkülönül a fiskálistól, mégis együttműködés figyelhető meg a döntéshozók között. Ez nem jelenti a jegybanki függetlenség végét. A jegybank olyan anticiklikus monetáris politikát folytat, amely nehéz időszakokban képes fűteni a gazdasági teljesítményt (laza monetáris politika), míg túlfűtött állapotban hűti a gazdaságot (restriktív monetáris politika). Ehhez többnyire két eszközt használnak a világ jegybankjai: kamatpolitika és nyíltpiaci műveletek. A harmadik, kevésbé használatos eszköz a kötelező tartalékráta megváltoztatása.
Európában a kamatcsatorna használata a jellemző. A nyíltpiaci műveletek használatát csak az utóbbi időben lehetett látni, amikor az Európai Központi Bank olasz és spanyol államkötvényeket vásárolt, hogy megfékezze az állampapír hozamok szárnyalását.
A jegybank elsődleges célja az infláció lehorgonyzása egy stabil szinten – ez statisztikai okok miatt, többnyire 1-2 százalékos határt jelent.
Miért fontos a jegybank függetlensége?
A jegybanki függetlenség kérdése részben történelmi okokra vezethető vissza. Az első világháború után a német gazdaságot teljesen szétzilálta a hiperinfláció. A németek ezt máig nem felejtették el. A 50-es évek közepétől, a Német Szövetségi Bank, amely elsőként kapta meg a teljes függetlenséget biztosító jogokat, nagy tiszteletet vívott ki az egész világon azáltal, hogy az inflációs kihívásokat mindvégig jól tudta kezelni. Emiatt az német márka a világ egyik első számú valutájává nőtte ki magát, és az euró bevezetéséig a tartalékvaluták között is komoly pozícióval rendelkezett. Az Európai Központi Bank ezt az irányelvet vette át: elsődleges cél az árszínvonal megfelelő szinten tartása, és a függetlenség megóvása. Az inflációs politikát és a pénzkibocsátás eszközét a jegybank a törvényhozó és végrehajtó hatalomtól függetlenül határozza meg. Kérdés, hogy miért?
Gazdasági válságok idején, ha már nincs más út, a kormányok szívesen nyúlnának a pénznyomtatás eszközéhez. A monetáris lazítás révén, többletpénz kerül a gazdaságba, fűtve a gazdasági teljesítményt. Rövid távon az infláció elengedése „trade-off” (ellentétes irányú) hatást válthat ki a munkanélküliséggel. Ezt az összefüggést az úgynevezett módosított Philips-görbe írja le. A történelmi adatok ismeretében viszont kijelenthető, hogy ez nagyon rövid távú hatás: egy bizonyos ideig az infláció növelésével csökkenteni lehet a munkanélküliséget, és növelni lehet a kibocsátást, hosszú távon azonban az úgynevezett stagflációs hatás érvényesül
Sokan úgy gondolják, hogy az árszínvonal elszabadítása révén, a kormányzat el tudná inflálni az államadósság egy részét. Gazdaságpolitikai szempontból ez téves megközelítés, mert több kárt okozna a gazdaságnak a magas inflációval, mint amennyi haszna származna az államadósság csökkentésével.
A jegybanki függetlenség tehát azért fontos, hogy az adott kormány ne tudjon még nagyobb kárt okozni a gazdaságban. Jó példa erre Argentína esete, ahol a 2000-es években a kormány átvette az irányítást az Argentin Nemzeti Bank fölött, és a pénzkibocsátás eszköze révén próbálta kivezetni az országot a gazdasági válságból. Közgazdasági nyelven ezt szokás fiskális dominancia elvének hívni. Mi lett a folyamat vége? Államcsőd, magas infláció, és totális káosz.
