Emiatt súlyos ezermilliárdoktól eshet el a magyar gazdaság.

Hiába hirdette meg Orbán Viktor a 2010-es kormányprogramban, hogy az uniós források „hasznos, gyors és egyszerű felhasználásával” pörgeti fel a gazdaságot, két év után is csak ezt a célkitűzést ismételgetik különböző változatokban az uniós támogatások illetékesei. Legfeljebb annyi változott, hogy most már leginkább a gyorsítás lenne a lényeg, ugyanis a jelenlegi forrásfelhasználási tempónkkal több ezer milliárd forint felhasználatlan maradhat az uniós támogatásokból, ami nagy kár lenne a magyar gazdaságnak.

A kormány még tavaly ősszel is optimista volt, és az idei költségvetés tervezésekor azzal számolt, hogy 2012-ben nagyságrendileg 1400 milliárd forint uniós forrást pumpál a gazdaságba, de Matolcsy György május elején már arról beszélt, „baj van” az uniós forrásokkal. Ez nem meglepő, tekintve, hogy szakértői becslések szerint egy ekkora összeg kifizetéséhez hetente minimum 30 milliárd forint uniós támogatásnak kellene eljutnia a pénzek felhasználóihoz, ezzel szemben a jelenlegi heti átlag nagyjából 16,5 milliárd.

Így az sem valószínű, hogy el tudjuk érni Orbán Viktor célját, mely szerint a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusból a Magyarországnak lehetővé tett támogatások legalább 95 százalékát el kell juttatni a magyar gazdaságba (arra, hogy ez a miniszterelnöknek mennyire fontos ügy, utal az is, hogy a Miniszterelnökség új államtitkára, Lázár János fő feladataként jelölte meg a források felhasználásának gyorsítását). Valószínűbb viszont, hogy csupán 70 százalékos arányban tudjuk lehívni az EU-forrásokat, feltéve, hogy nem következik be az a “radikális, az uniós fejlesztések folyamatában minden szereplőt érintő szemléletváltás”, amit korábban Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója sürgetett.

Ez egy „neverending story”, a rendszer gyógyíthatatlan – mondta a hvg.hu-nak a pályázati rendszer szabályait, működését és a kifizetések menetét jól ismerő, neve elhallgatását kérő forrás, aki ugyanakkor hangsúlyozta, már nem lát rá az ügyek alakulására. Két éve az új kormány még könnyen kijavítható hibának látta a bürokratikus rendszert, és a kormányprogram egyszerűen csak úgy fogalmazott, „megdöbbentő, hogy bürokratikus akadályok miatt nem kerülnek bele a magyar gazdaságba az önmagukban is jelentős keresleti tételt jelentő uniós források”.

Azóta történtek egyszerűsítések, itt-ott javult a hatékonyság, de az állami gépezet úgy működik, hogy hiába egyszerűsítünk, egy idő után újabb bonyolult problémákat termel ki a rendszer – mondta a forrás, aki szerint a kormány és a fejlesztésre kinevezett vezetők szándéka jó volt, a szakértelemmel sem volt probléma, de az áttörés nem következett be.

Az uniós támogatási igények elbírálása, kiosztása és ellenőrzése az érdekellentéteknek olyan bonyolult hálójában zajlik, amelyben gyakorlatilag minden szereplőnek más az érdeke. A politikus odahat a pályázat kiírójára, hogy az általa preferált területnek, önkormányzatnak, cégeknek jusson a támogatás, miközben az Európai Bizottság szakmai megalapozottságot vár el és visszafizetteti a pénzt, ha rájön a csalásra. Emellett egyszerre több minisztérium különböző szempontok és érdekek mentén alakítja és befolyásolja a pályázati rendszer, a kifizetések és az ellenőrzés működését.

Ide tartozik a rendszer egyik látványos fogyatékossága: a fejlesztési feladatoknak jellemzően nincs egyetlen, kinevezett gazdájuk, egyszerre köze van hozzájuk a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek és még több kisebb közreműködő szervezetnek. Olyan ütközések ezek, amiben „szép lehetsz, de okos nem” – érzékeltette a helyzetet a forrás.

A teljes cikket a HVG.hu-n olvashatja el.