azdasági sikerekről beszélnek, miközben a növekedést az uniós transzferek biztosítják, és annak növelése után az EU-ban még mindig itt az egyik legalacsonyabb a minimálbér. 10 milliót adnak otthonteremtésre, amelyet a beruházók tesznek zsebre, és azt hirdetik, hogy a rendszerváltás óta nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség, miközben az ország megyéinek felében nincs más lehetősége a munkavállalóknak, mint a közmunka.

Növekszik a gazdaság

Mi is írtunk korábban a magyar gazdasági „csodáról”, és az unortodox gazdaságpolitikáról, mint „csodaszerről.” 

Például az IMF elüldözése olyan bizalomvesztést eredményezett, amelynek következtében 2011-ben Magyarország kikerült a befektetésre ajánlott országok listájáról a három nagy hitelminősítőnél (azóta kettőnél visszakerültünk, és a kormány sikerként kommunikálja, hogy nagy nehezen sikerült valamennyire kikalapálni, amit évekkel ezelőtt elrontott, reménykedve benne, hogy a választók emlékezete nem terjed addig).

A 2012-es recesszió alátámasztotta a módosult gazdaságpolitikával szembeni aggályokat, miközben a fiskális kiigazítások pénzt vontak el a kulcságazatoktól, és a Fidesz adópolitikája büntette az alacsony jövedelműeket.

A versenyképesség tovább zuhant, hiszen törvényi szintre emelkedett a korrupció, átláthatatlan a közbeszerzési rendszer, és még sorolhatnánk a negatív tényezőket, például, hogy a vállalati szférának megint úgy kell béreket emelnie, hogy az nem jár együtt a termelékenység/hatékonyság javulásával.

A teljes írás a Ténytár blogon olvasható el.