A gazdasági növekedés gátjává vált a szegénység terjedése, mélyülése. A rendszeres segélyek tervezett megszüntetése tovább növeli az egyenlőtlenségeket. Pedig már most is ott tartunk, hogy a lecsúszottak tábora a teljes lakosság 37 százalékát teszi ki, míg az európai átlag 22 százalék.
Megszűnik a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási és az óvodáztatási támogatás, és nem lesz méltányossági közgyógyellátás sem. Az, hogy ki és milyen alkalmi segítséget kaphat, jövő évtől a helyi önkormányzatok döntésétől – és anyagi lehetőségétől – függ. A kormány célja – magyarázta a múlt heti bejelentésről Czibere Károly szociális államtitkár –, hogy „senki se szoruljon segélyre”. Tehát „csak” a sorrendet cserélik fel, amikor a szociális segélyezés rendszerének „idő előtti” részleges felszámolásával kilátástalan helyzetbe hozzák azokat, akiknek állandó segítség nélkül esélyük sincs az emberhez méltó életkörülményekre.
Ha a műtét sikerül is, a beteg biztosan meghal – minden szegénységi mutató ezt látszik előre jelezni a segélyezés további szűkítése, szűkülése esetére. Magyarországon évek óta folyamatosan nő a jövedelmi szegénységben, illetve társadalmi kirekesztettségben élők tábora (lásd Ki a szegény? című írásunkat). Utóbbi csoport ma nagyobb, mint a válság kirobbanása óta bármikor – derül ki az Eurostat adataiból.
Ahogy az MTA szociológusai egy minapi tanácskozáson figyelmeztettek, a helyzetet még súlyosabbá teszi, hogy a hátrányos társadalmi helyzetnek, a deprivációnak az elszenvedői leginkább a gyermekek, a gyermekes családok.
A teljes cikk a hvg.hu-n olvasható.
