Matolcsyáda
“
Amerika maga a tökély, ezt tudjuk. Hogy egy gyors példával éljek: Ronald Reagan és George W. Bush elnököknek sikerült tökélyre fejleszteniük azt a (hamis, de mindmáig virulens) ultraliberális közgazdasági alapvetést, hogy az adók csökkentése egy ideig ugyan az állami bevételek zsugorodásához vezet, de „később” a gazdaság növekedését és ezzel párhuzamosan e bevételek növekedését indukálja.
Az eredmény közismert: e két elnöknél jobban se elődnek, se utódnak nem sikerült az amerikai államháztartást eladósítania.
Ilyenformán kénytelen vagyok kíváncsian várni, hogy az, amire Matolcsy miniszter olyan büszke (egykulcsos szja, a társasági nyereségadó csökkentése 500 millióig) milyen hozammal jár. Egyelőre csak azt látom, hogy a növekedés „kissé” várat magára, a fogyasztás nem emelkedett (a tendenciája se az, hogy fog), és nem a „magyar családok”, miként a miniszter hazudta, jöttek ki jobban az egykulcsos szja-ból 500 milliárddal, hanem a legjobban kereső magyarok. A maradék 90 százalék jövedelemcsökkenést könyvelt el.” – írja az újságíró, iménti nemzetközi példáját hazánkra alkalmazva.
“De a miniszter legalább brutális, antipopulista, ultraliberális őszinteséggel nyilatkozott. Kimondta, hogy a személyi jövedelemadó nem a társadalmi igazságosság érvényesítésére való, arra a politikai eszközök (vajon milyenek?) alkalmasabbak. A mindenkori jóléti államok adóprogresszivitását ezzel a miniszter kihajította az ablakon, és tegnapi expozéjában óvta a parlamentet attól, hogy „a Nyugat vermébe essék”. Na, ezt is megértük! Nyugat-Európa immár nem ideál, hanem verem. Bár én szívesen beleesnék egy svéd verembe vagy egy hollandba, nem folytatom, mert magánügy.” – helyezte Aczél európai kontextusba a kérdést.
