A kormány hétfői bejelentései nyomán lesz telefonálási adó, biztosítási adó, pénzügyi tranzakciós adó, és még egyebek, ebből és további megtakarításokból idén 150 milliárd, jövőre 600 milliárd forinttal akar javítani a költségvetés egyenlegén. Továbbá Orbán Viktor lényegében személyesen ígéretet tett, hogy az EU által kifogásolt összes jogszabályon változtatni fognak, ami még persze nem garancia semmire, de ettől még ez újdonság. Nyilván senkinek sincs kétsége afelől, hogy a minimális mértéken túl nem fog engedni, de ez az első eset, hogy a miniszterelnök személyesen tett ígéretet az EU-konform jogszabályok megteremtésére. Magyarul kapitulált. Azt is érdemes megjegyezni, csak a tényszerűség kedvéért, hogy ha ezt sem tartja be, akkor persze nagyon büszke lehet a ravasz cselre, viszont Magyarország józan hitelezőtől jó darabig semmilyen forrást nem fog tudni szerezni, még a jelenlegi, igen magas áron sem.

Miért volt minderre szükség? Logikus, azért, mert nincs pénz, és ez a hír már a Nemzetgazdasági Minisztériumig is eljutott. Azt is tudjuk, hogy miért nincs pénz, nemcsak a nyugdíjasok miatt, hanem azért is, mert a népesség többi rétege is irreálisan magas juttatásokat kap az államtól, készpénzben vagy szolgáltatásként. Az „ortodox” gazdaságpolitika szerint ilyenkor spórolni szokás a nem létfontosságú kiadásokon, a szocialista szerint még több pénzt adni a fogyasztóknak, a keynesiánus változat szerint pedig államilag élénkíteni a gazdaságot, ami így kinövi az adósságot. Utóbbiak szintén hitelből működnek, bár híveiket ez nem zavarja annyira, hiszen maga Keynes mondta, hogy hosszú távon mind meghalunk úgyis.

A magyar gazdasági csoda azonban immár egy évtizede úgy működik, hogy az ortodox gyakorlat fájdalmas elemeit ötvözi a másik kettő legrosszabb, kontraproduktív gyakorlatával: elvonásokkal és megszorításokkal sújtani mindenkit, különösen a produktívakat és az állami juttatásokból már kiszorult szegényeket, fenntartani és lehetőség szerint növelni az állami juttatásokból élők jólétét, továbbá nyilvánvalóan soha produktívvá nem váló beruházásokra költeni.

Az Orbán-kormány különös pechje, hogy amikor ezt éppen száznapos programnak vagy száz lépés programjának hívták, akkor a világ optimista volt, és lényegében bármire adtak pénzt (ahogyan azt Gyurcsány Ferenc nagy beismerésében mondta, ez volt a világgazdaság pénzbősége), amikor pedig unortodox gazdaságpolitikának hívják, akkor a világ helyzete épp olyan, hogy mindenki rettentően megnézi, mire ad pénzt. Az IMF is, az EU is, Kína is, Oroszország is, Szaúd-Arábia is. És mivel megnézik, miről van szó, az unortodox gazdaságpolitikára nem adnak, hiszen az szemlátomást nem működik, azelőtt sem működött.

A teljes írást a HVG.hu-n olvashatja el.