“A mérleg megvonásához azonban vonatkoztatási rendszerre is szükség van. Ez a vonatkoztatási rendszer számunkra – kicsit leegyszerűsítve – a „Nyugat”. A blogbejegyzése kapcsán mostanában sokat idézett Fukuyama legújabb könyvében (The Origins of Political Order) a „Nyugat” három „megkülönböztető versenyelőnyét” azonosítja: a stabil államot, a törvények hatalmát és a felelős kormányzást. A törvények „Nyugaton” mindenkinek – a királyoknak éppúgy, mint a parlamenti többségnek – áthághatatlan korlátot jelentenek. Ezen alapul az állam felelős kormányzása: a hatalom beszámoltathatósága, felelősségre vonhatósága és működésének átláthatósága.
A „Nyugat” sikere tehát túlmutat a történelmi vagy természeti véletleneken, és alapjában négy intézményen nyugszik: a gazdaságban a magántulajdonon alapuló vállalkozások és a piac, a politikában a demokrácia, az emberi kapcsolatok terén a polgári szabadságjogok, végül az állami irányításban a felelős kormányzás. Ezek hatékony működését a hétköznapi kapcsolatokat gördülékennyé tevő bizalom, a normakövetés és a megegyezésre törekvő konfliktuskezelés alapozza meg.
A „Nyugat” abban is különbözik a többi civilizációtól, hogy ezek az értékek nem pusztán a családon belül, még csak nem is csupán az ismerősökre vagy a törzs/klán tagjaira terjednek ki, hanem az idegenekre is! Visszaszorul tehát az „amorális” családközpontúság, az ismeretleneket is megilleti a bizalom, de a rokontól is elvárható a szabályok betartása.
Nem földrajzi gyűjtőfogalom tehát a „Nyugat”, hanem jellegzetes intézmények – piac, magántulajdonon alapuló gazdaság, szabad vállalkozás, parlamentáris demokrácia, autonóm polgár, véleményszabadság, szabad sajtó, átlátható és korrupciótól mentes állam stb. – rendszerré szerveződött „platformja”. Amiként egy vállalat versenyképességét vagy egy számítógép teljesítményét a technológiájuk és szabályozórendszerük, éppígy a társadalmak történelmi sikereit intézményi platformjuk határozza meg. Bár első pillantásra a fejlett gazdaság tesz lehetővé széles körű demokráciát és szabadságot, a kapcsolat inkább fordított. Vagyis nem azért magas – mondjuk – Svédország vagy Kanada társadalmi „minősége”, mert gazdagok, és emiatt „megengedhetik” maguknak ezt a „luxust”, hanem éppen azért lettek gazdagok és versenyképesek, mert intézményeik – a demokrácia, a szabadság, és a felelős kormányzás – minősége, illetve a polgáraik közötti bizalom, a szabálykövetés és a tolerancia történelmileg magas szintű volt.
Mivel ezek az intézmények éppen olyan fontos szerepet játszanak a politikában, mint a hitelezés a gazdaságban, az elmúlt évtizedben sokféle jelzőszámot – indexet – fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik mérésüket. Ezzel mérhetővé tették – miként a hitelminősítők az egyes vállalatok vagy éppen országok befektetési kockázatait – a társadalmak „minőségét”. A gazdaságra a Gazdasági Szabadság Index (Economic Freedom Index) vonatkozik, a demokrácia minőségét a Demokrácia Index (Democracy Index) méri, a polgári szabadságjogok szintjét a Szabadság Index (Freedom Index) mutatja, míg a kormányzás minőségét a Felelős Kormányzás Index (Worldvide Governance Index) jellemzi. A folyamatosan végrehajtott mérések eredményei a múltra vonatkozó adatsorokkal együtt az interneten megtekinthetők. Az indexek változása pontosan jelzi a gazdasági szabadság, a demokrácia és a felelős kormányzás javulását vagy romlását. Így bárki számára láthatóvá válik az egyes országok elmozdulása az „intézményi minőség” skáláján.”