Becsődölt a Malév. 66 évnyi működés után pénteken reggel leálltak a gépek, az utolsó hazatérő járat rendben leszállt, a pilóta rövid üzenetben búcsúzott. Nem tudni mi lesz, újraalakulnak, más néven újrakezdik, most úgy tűnik, a magyar nemzeti légitársaság sztorijának – már ami a működésről, és nem az azt követő káoszról, kifizetetlen jegyekről, perekről, vagyonmentésről szól – egyelőre vége. Úgy néz ki, hogy sikerült kinyírni valamit, ami tartalmat és otthonos érzést adott a “magyar” és a “haza” kifejezéseknek, álljon az ember a világ bármelyik pontján.

A felelősség egymásra tologatása már rég megkezdődött, mint ahogy a cég agóniája sem mai történet. Most majd biztos biturbó fokozatra kapcsol a nyilatkozat- és publicisztikaháború azzal kapcsolatban, hogy akkor Gyurcsányék, Bajnaiék vagy Orbánék kúrták-e el jobban, és kellett-e privatizálni, visszaállamosítani, szabályellenesen állami pénzekkel tömködni a céget, és elmúltnyolcév, vagy elmúltkétév?

Lehet vitatkozni azon, hogy az állam vagy a magánszektor jobb gazda, de mint a Malév példája mutatja, itt egyikből sem sikerült jól kijönni, és alapvetően nem önmagában azon múlt, hogy milyen kézben volt a légitársaság. A gyanús és eszetlen privatizációkkal és visszavásárlásokkal, pártpénzek mosására és hűbérbirtoknak használt vezetői pozíciókkal, kontraszelektált, csak a politikai hűség által kiválasztott managementtel, következmények nélkül szétlopható vagyonnal, világos célok, tervek, számok nélkül működő, politikai érdekharcok túszának használt, újabb és újabb hitelekből toldva-foldva működtetett cégek ugyanis előbb-utóbb, főleg, ha elfogy a kívülről pumpált pénz, kinyiffannak.

A teljes cikket a hirszerzo.hu-n olvashatja el.