A svéd közgazdász és geopolitikai szakértő még a mai leminősítés híre előtt adott interjút a hvg.hu-nak. A közép-európai térség kedvező kilátásai mellett Magyarország lemarardottságának adott hangot mondataiban.

“Az önök térsége volt 2008-2009  legnagyobb vesztese Európában; a nyugati és déli-európai országok – szinte a közép-európai régió terhére – időben kitolták a saját válságukat. Most náluk tör ki csaknem elemi erővel. Fordulni látszik a kocka. Magyarország azonban az egyedüli egészen különös kivétel. Három évvel ezelőtti szenvedése ugyanis fokozódni fog, ezt jelzik majd a várható piaci leminősítések.”

“Magyarország minden értelemben hitelét vesztett ország. Sem jövőre, sem pedig az elkövetkező néhány évben nem látni – nemcsak én nem látok, de általában nem látnak sem a nemzetközi befektetők, sem a külföldi politikusok – olyan kiutat, amely gazdasági növekedéshez vezet Magyarország számára.”

Aslund kiemelte a mostani magyar vezetés külvilággal szemben már-már ellenséges viszonyulásának az árát is:

“A világ vezető médiaorgánumai sem passzióból, Magyarország elleni cselszövés szándékából írják nagyjából ugyanazt, amit a térséggel, azon belül az önök országával foglalkozó pénzügyi, gazdasági elemzők túlnyomó többsége is mond: Magyarország ördögi körbe került az egyre kiszámíthatatlanabbá vált kormányzati politika miatt. A fékek és ellensúlyok megléte, sőt, erősítése meghatározóan hozzájárult a rendkívüli megszorítások társadalmi és külföldi elfogadtatásához a balti országokban, Írországban és Lengyelországban. Magyarországon azonban a kormány nyilvánvalóan gyengítette ezeket. A befektetők emiatt társadalmi feszültségek, villongások felszínre törésétől kezdtek tartani, és ezzel párhuzamosan erősödni látszik a piacgazdaságot abszolút elvető, az idegeneket ellenségként kezelő szélsőjobboldali ellenzék. A kormány úgy akarja kifogni a szelet a szélsőség vitorlájából, hogy a szélsőjobboldal szája íze szerint kommunikál a nemzetközi tőkével. Ez önmagában is elrettentő erejű, és részben el is rettentette a magyar államkötvényeket vásárló külföldi befektetőket. Ez az érem egyik oldala.”

“Még nagyobb probléma a gazdaságpolitika érthetetlensége: a varsói konferencián újra és újra felvetődött a kérdés, hogy „tulajdonképpen mit akarnak a magyarok”. A lengyel, a lett, az észt gazdasági politikát érteni, a magyart nem. Csak azt tudjuk bizonyosan, hogy páratlan nagyságrendben és páratlan módon a költségvetést gazdagító válságadókat szabtak ki. Ezt megtették előbb bizonyos ágazatokra, aztán még masszívabban a bankokra, és a végén megfejelték mindezt a végtörlesztéssel. Ennek az lett az – unión belül ugyancsak páratlan – eredménye, hogy külföldi kormányok és külföldi cégek egymás után fordultak panasszal Brüsszelhez a magyar kormány ellen. Ez egy negatív pszichológiai spirál: mind az intézményi, mind a magánbefektetők szinte naponta kapják az egymásra rakodó és egymást Magyarország szempontjából negatív értelemben erősítő híreket. Végezetül itt az IMF-fel való cikcakkpolitika. Ez betetőzött mindent.”

A svéd szakember az államadósság elleni harcról is szkeptikusan fogalmazott:

“A kormány ehhez olyan eszközöket vett igénybe, mint a magánpénztári és banki vagyonok lefoglalása. Ki fog ilyen eszközök ismeretében olcsóbb piaci hiteleket nyújtani Magyarországnak? A magyar hozamok tendenciaszerűen növekedni fognak, a kockázati felár emelkedik, ezt követően következnek be a leminősítések. Végső soron potenciálisan nem csökken, hanem megint növekszik Magyarország adóssága.”

“Roppant kevés, hogy az IMF elővigyázatossági hitelkeretet biztosít a magyar kormány számára, épp az elmondottak miatt. Magyarországnak igazából csak készenléti hitelmegállapodásra van jó esélye (vagyis ugyanarra, mint 2008-ban a Gyurcsány-kormánynak – a szerk.) Ez nyugtathatja meg csupán a befektetőket, ennek alapján lesznek hajlandók forintot vásárolni, magyar államkötvényeket venni. Ez a fajta hitelmegállapodás megkövetelné, hogy a magyar kormány minden lapját kiterítse, a külföld, az IMF számára átlátható és következetes költségvetési politikát folytasson. A legszigorúbb elvárásoknak, feltételeknek kell megfelelnie. Mármost ezt – ahogy Budapestről folyamatosan hallhatják az IMF döntéshozói – a magyar kormány valamiféle kapitulációnak fogja fel. Egyelőre az az üzenet Budapestről, hogy ilyen megállapodást nem hajlandó aláírni. Ugyanakkor minél inkább ez az üzenet, annál inkább fognak ilyen megállapodást elvárni a piacok. És mivel arra fogadnak sokan, hogy ennek egyelőre nem látni a politikai esélyét, a magyar kötvények drágulni fognak, az ország egyre kevésbé finanszírozhatóvá válik , ez pedig lenullázza a gazdasági növekedés esélyét.” – mondta Aslund a hvg.hu-nak.

A teljes interjút a hvg.hu-n olvashatja el.

Kép forrása: caseconference.eu