Mindegy, hogy Áder János dobja majd vissza a parlamentnek vagy küldi az Alkotmánybírósághoz a törvényt (esély 20 százalék alatt, és ezzel akkor ennél a részletnél is optimista vagyok), vagy a kormány egyeztet majd az amerikaiakkal. Na nem Trumppal, csak New York állam valamelyik a szituációt annak abszurditása miatt felfogni is képtelen bürokratájával. Aztán gyorsan módosítanak valamit vagy látszatmegállapodást kötnek (diplomácia siker, jól kicseszünk az imperialistákkal), majd lesz valami kiút.

Miért gondolom ezt? Egyszerűen azért, mert ahogy senki, aki egy kicsit is gondolkodik arról, miért jó, miért fontos az országnak a CEU, nem találok könnyen emészthető racionális magyarázatot arra, mi értelme ennek a támadásnak.

Szóval az optimista forgatókönyv szerint a mostani elképesztő erőfitogtatás ellenére a Párt végül azzal is kijöhet dologból, hogy fél év múlva, valamilyen kompromisszumos megoldást, törvénymódosítást, akármit felmutatva majd éppen azt kommunikálhatja – Kovács Zoltán kormányszóvivő örökbecsű szavaival –, hogy na, és sikerült?

Vagy picit finomabban és reálisabban azt, hogy ugye, mekkora hiszti volt akkor is? A fél világ ellenünk esküdött, sivalkodtak a libsik, a Soros-bérencek, a civilek, aztán ez a történet is csak arról szólt, hogy nem értették meg, hogy mi csak igazságot, egyenlőséget akarunk, és hogy mindenki tartsa be a szabályokat. Lám, a szabályok be vannak tartva, be lehet őket simán tartani (ha addig át is írják őket néhányszor), az egyetem működik, nincs itt semmi látnivaló, fáradjunk kérem tovább. De azért az éppen aktuális botránynál nem árt majd emlékezni, és fognak is erősen emlékeztetni arra, hogy na pont annyi igaz abból, hogy Mészáros Lőrinc lop, hogy Orbán lefeküdt az oroszoknak, hogy Rogán Antal lakása nagyobb lett egy társasházzal, mint amennyi igaz volt abból, hogy ők bezárják a CEU-t. Van CEU vagy nincs CEU? Na ugye.

De mondom, ez egy erősen optimista és opportunista – a CEU működését szem előtt tartó – forgatókönyv. Nehéz ennek nagyobb esélyt adni, mert nem látszik, mi az, ami Orbánékat visszakozásra késztetné, akár itthonról – kimegy az utcára még kétszer tízezer ember és szomorkodik? –, akár külföldről. Ettől sem bukunk majd EU-pénzt vagy NATO-tagságot, a kormány szokása szerint elmegy a falig, és mivel senki sincs, aki erőből küldené vissza, ott is marad. A józan belátásra nem lehet apellálni. És egyébként is:

a CEU elűzése – mert így itt maradni nem fognak – a nyíltan, sőt büszkén és többszörösen meghirdetett illiberális állam (vö: autokrata, diktatórikus rezsim) építésének egy újabb mérföldköve.

A teljes írás az Index.hu-n olvasható.