Puha diktatúra van Magyarországon. A politikai ellenzék még nincs börtönben, az élesen kritizálókat még nem ölik meg ismeretlen bérgyilkosok, a sajtó – körbehatárolt részében – még szabadon lehet kritizálni a jelenlegi kormányt és kormánypártokat. Puha az a diktatúra, amely a lakosság támogatását egzisztenciális függőséggel kényszeríti ki. A puha diktatúra választási kampányában az ellenzéki politikusokat bilincsben vezetik el a legnagyobb média hírverés közepette, majd évek múltával a kormányzati sajtó hallgatása mellett kiszabadulhatnak.

Parlamentáris diktatúra van Magyarországon. Formálisan még vannak választások, amelyen – az egzisztenciális függőségbe kényszerített emberek – a zsebükön keresztül szavaznak. A „demokratikus ellenzéki politikusok” politikai csapdába estek, a parlamentben havi fizetést felvevő képviselőik nem sokban különböznek azoktól az államtól elvileg független intézmények – például a választási bizottság, a nemzeti bank, az ügyészség, vagy általában a közigazgatás – alkalmazottaitól, akiket a kormányzat szintén tetszetős fizetésekkel “kárpótol” az elszenvedett lelki és szakmai terrorért. S eközben mind a kormánypártok, mind a parlamenti ellenzéki pártok képviselői utat nyitottak a „matyóhímzéses” jobboldali szélsőséges pártnak. Lelkük rajta.

A kormány saját szolgálóinak a zsebét tömi az adófizetők pénzével, a közszolgáltatások megszorításával, csalnak a közbeszerzéseken. Eddig Simicskát pénzelték, cserében a politikájuk pénzügyi támogatásáért, most új kedvenceket engednek a közbeszerzések közös fazekához.

Az teljes írást a népszava.hu-n olvashatják el.