
“Érdemes azonban a dolgok mögé nézni. A Fidesz-úthenger kormányosai félnek. Félnek, mert képtelenek kormányozni Magyarországot. Félnek a választóktól, mert a Fideszben tisztában vannak azzal: a kormányzásra való alkalmatlanságuk ma már majd’ mindenki előtt világos.” – summázza röviden a dolgok jelenlegi állását Mesterházy heti írásának az elején.
Ez után következő évek politikai versengésének kihívásáról írt a szocialisták elnöke:
“El kell mondanunk a választóinknak és a legszélesebb demokratikus közvéleménynek, hogy jobb híján a saját fegyverével fogjuk legyőzni a Fideszt. Ha van erős demokratikus ellenzéki erőcsoport, akkor ez a választási törvény a Fidesz kétharmados legyőzését is lehetővé teszi. Erre kell törekednünk. Nem szabad elkeseredni, folytatni és fokozni kell minden olyan erőfeszítést, amely a demokratikus ellenzék hitelességének és akcióképességének javítására irányul.”
“Nem fogunk megijedni a Fidesztől. Akkor sem ijedünk meg, amikor a Fidesz-politikusok kéretlenül a történelem ítélőszékére kapaszkodnak fel. Teszik ezt akkor, amikor a kormánypárt gazdaságpolitikája megbukott és az elmúlt két évtized legnehezebb éve vár az emberekre. Az ilyen helyzetekben a Fidesz rendre szimbolikus hadviselésbe fog, amelynek célpontja leggyakrabban a Szocialista Párt. Igazából büszkék is lehetünk arra, hogy ismét célkeresztbe kerültünk: mikor az önjelölt fideszes bírák ránk böknek, akkor legfontosabb politikai ellenfelükre mutatnak. Igen, mi vagyunk azok, büszkén vállaljuk.” – adta meg álláspontjának morális töltetét Mesterházy, majd hozzátette:
“Ha a Fidesz megint a háborút választja a társadalmi béke helyett, akkor a választók ennek megfelelően mondanak majd ítéletet a Fidesz tevékenységről is. Kezdve a székházüggyel, eljutva egészen a mostani kormányzás idején végrehajtott gazdaságpolitikai rombolásig, Magyarország bóvlivá minősítéséig, az arra adott botrányos, önmagában is kockázatnövelő semmitmondó kormányzati “válaszig”, s mindenekelőtt a demokrácia felszámolására tett elszánt kísérletig.”
“Nem ijedünk tehát meg, mert látjuk, hogy ócska és rosszindulatú figyelemelterelésről van szó. Nap mint nap látjuk a kétségbeesés, a kapkodás jeleit a kormányoldalon, amit a maguk undok módján próbálnak palástolni. Rettegő politikusokra utal egy ilyen javaslat, olyanokra, akik nem volnának restek az országot is magukkal rántani a szakadékba, ha ezzel még egy perc hatalmat nyerhetnek.” – így az összegzés