Az ügyben ez azonban nem az utolsó furcsaság: itt van mindjárt az utódlás kérdése, illetve az a levél, amit a korábbi államtitkár az őt támogató zöld szervezeteknek írt, többek között egy maffiahálózatról, amely befolyásolja a minisztérium mindennapi tevékenységét.

„Az új rendszerben az oligarchák régi szabályai érvényét vesztik, és mától a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje” – ígérte Orbán Viktor 2010-ben.

Még két év sem telt el azóta, hogy a jobboldal harcot hirdetett a pontosabban soha meg nem nevezett oligarchák rendszere ellen, és a Fidesz-közeli vállalkozások tucatjai nyerik az állami pályázatokat, sokszor lenyomozhatatlan, de legalábbis erősen titkolt tulajdonosi háttérrel. Mindez sajnos nem újdonság a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, azonban az, amiről a lemondását követően Ángyán József a legnagyobb környezetvédelmi portálhoz eljuttatott levelében írt, még a politikával behatóbban foglalkozók számára is igen meglepő. A félreértések elkerülése végett a levél ezen részét szó szerint idézzük:

„Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége – a fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap széleskörű társadalmi vitái során megtapasztaltak szerint – teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam “maffiacsaládok”, spekuláns nagytőkés “oligarchák” és a volt TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos “zöldbárók” koalíciója jött létre.”

Függetlenül attól, hogy Ángyán tevékenységét is érhetik kritikák, az ex-államtitkár azért valószínűleg tudja, miről beszél, hiszen ez volt a lemondásának fő oka. Ennél sokatmondóbb a kormány hallgatása, illetve szimbolikus cselekvése: Ángyán utódjául ugyanis azt a Budai Gyulát jelölte, aki korábban az elszámoltatásért felelős kormánybiztosként nem sok valódi eredményt tudott felmutatni néhány elvesztett sajtóperen és a társadalomra nyilvánvalóan kevéssé veszélyes filozófusok vegzálásán kívül. Ez a lépés tehát jelentheti azt, hogy Orbán a legelszántabb harcosát küldi frontvonalba az oligarchák elleni fellépést követelve.

De sajnos néhány dolog ez ellen szól.

Ezek közül az első a kormány némasága. Olyan súlyos vádakra, miszerint a kormány agrár- és vidékpolitikáját egy irányított tőkeerős lobbicsoport befolyásolja, legalábbis illene reagálni. Ehhez képest a Vidékfejlesztési Minisztériumtól Orbán Viktorig mindenki hallgat. Másodszor: az Orbán-kormány tevékenysége kimondva-kimondatlanul bizonyos oligarcha-, illetve nagytőkés-csoportoknak kedvez, CBA-tól OTP-n át a Közgépig, elég csak a „lex barátok és ellenségek” listáját végigböngészni. Harmadszor pedig, a máskor akár megalapozatlanul is oly’ nagy bátorsággal szónokló Budai Gyula egyetlen fél-megjegyzést sem tett arról, hogy szétcsapna az oligarchák között, és nem az ő érdekeiket kiszolgálandó fogadta el a miniszterelnökséget.

Az pedig külön sokatmondó, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként arra sem vette a fáradtságot, hogy személyesen hallgassa ki Ágyán Józsefet távozásának okairól. Ezt nehezen lehet pozitívan értelmezni: ha ugyanis tisztában van a magyar mezőgazdaság értékeit szétlopni szándékozó tőkéscsoportok tevékenységéről (és nem tesz ellenük semmit), az a baj, ha pedig nincs és nem is érdekli, akkor az. (A harmadik lehetőség az lett volna, hogy Orbán nem veszi komolyan Ángyán József érveit, ekkor viszont legalább egy félmondatos cáfolatot elvártunk volna tőle. Ilyen máig nem érkezett.)

Így aztán nemcsak az elszámoltatásról derült ki, hogy hatalmas kommunikációs lufi, hanem az oligarchák elleni fellépésről is. Lassan az lesz a kérdés, hogy marad-e a Fidesz politikájának olyan eleme, amiben a párt választások előtti és azt követő álláspontja megegyezik. Mi gondban lennénk, ha kéne gyorsan kettőt mondani.