A média- és építőipari mágnás egy olyan beszélgetésben gyanúsította meg a miniszterelnököt ügynökmúlttal, amelyben épp azon hezitál, hogy adjon-e interjút a kettejük viszonyáról és mostani háborúságáról, benne saját szerepéről.

Hiába, a szép szakítás oximoron, a hosszú házasság utáni válás mindig nagy zajjal jár.

És ez egy három és fél évtizedes kapcsolat volt. Láthatólag magának Simicskának is igazolnia kell önmaga előtt a fordulatot, az ügynökvád nem látszik egy nagystratégia részének.

Noha még Orbán szerint is ő volt a legokosabb közöttük, amit felvet, az alkalmasint nem igaz, és ő is azt mondja, nem tudja, mit gondoljon.

Mert tegyük föl, hogy Orbán ügynök volt. Az tény, hogy erről nincs anyag a levéltárakban, és az is, hogy másodszor kormányra kerülve megváltozott a Putyinhoz való viszonya. Akkor mindebből nem az következik, hogy nem volt állambiztonsági személy, hanem hogy tényleg ügynök volt, és Moszkvában van aktájuk róla, amivel zsarolják.

Ez az összeesküvés-elméletek világa. A dilettánsok logikája: ha valami lehetséges, akkor szükségszerű; ha valami nem kizárt, akkor valószínű, sőt, biztosan igaz.

A tljes írás az Egyenlítő blogon olvasható.