Így, az LMP-kongresszus előtt a cikkszerző legyűri késztetését, hogy arról írjon, amiről az utóbbi hetekben nagyon sokan rengetegszer. Hogy ők a szocikkal, Gyurcsánnyal miért így, miért nem úgy, s ha igen, akkor miért nem.

Nem, itt most az LMP-t őt magát nézzük. Kommentátorként jól tudom, reménytelen vállalkozás egy ilyen cikkel akár a legcsekélyebb elgondolkodást, magukba szállást csiholni a bírálattal célba vett csoportból. Hozzátéve: ez nem LMP-specifikus. Pályatársak generációinak tapasztalata, hogy mikor külső bírálat születik akármely csoport vagy szervezet teljesítményéről, vitáiról, döntéseiről, a legtipikusabb reakció (a hallgatás mellett) az alábbi. „Te nem tudod ezt, nem vagy benne, nem látod, hogy volt, az egészet félreérted, így a diagnózisod is hülyeség.” Egyvalamit hagy figyelmen kívül ez a külsőst lesajnáló nézőpont. Hogy egy párt, kormány, vállalat, civil szervezet megítélésében (így további sorsában) a perdöntő elem mégiscsak az, hogy látják kívülről. Onnan, ahol nyilván kevesebb, (gyakran minimális) információ birtokában hoznak ítéletet, mint akik belül vannak. De ez nem számít. Lényegtelen, hogy a vevő és a konyhakritikus nem látja, hogy készül a termék: ránéz, beleharap, aztán dönt.

Hogy ízlik nekem az LMP? Most félre teszem az ideológiai hitvitát. Nem arról a nekem fura, de korántsem egyedülálló világnézeti szendvicsről beszélnék, amit kínálnak. A közjogi liberalizmus és az újbalos-zöld gazdasági populizmus hibridjéről. Inkább a formáció, a közösség szociometriája érdekel, ami ezt létrehozta

A teljes cikket a hirszerzo.hu-n olvashatja el.