Hol áll most az MSZP a politikai palettán?

Ha a párt nagyságát nézem, akkor vannak nálunk nagyobb és kisebb pártok is, az ellenzéki politikai palettán pont középen állunk. Az MSZP a harmadik legnagyobb ellenzéki párt ma Magyarországon.
Ha a rendszerváltás utáni időszakot, ezen belül is az elmúlt 13 évet veszem górcső alá, akkor egy, az árat sokszorosan megfizető pártról van szó, amely Magyarország többszörösen kormányzó pártja volt, az a párt, amely utoljára legyőzte a Fideszt. És szerintem már annak az árát is megfizette, amit el sem követett.

De minek az árát?

A rendszerváltással együtt járó szükségszerű társadalmi változásokért, az ebből fakadó negatívumokért és átalakulásokért is sokan, sokszorosan az MSZP-t tették felelőssé.

És tanultak ebből?

Az MSZP 2010-ben számot vetett azzal, hogy mi volt az, amit jól csinált kormányon, és mi volt az, amivel szakítania kell. Az MSZP szembenézett a saját kormányzati múltjával. Soha nem fogom megtagadni sem én, sem a pártom a megépített autópályákat, a 100 százalékkal emelt családi pótlékot, a tankötelezettség korhatárának 18 évre emelését vagy éppen a panelprogramot, és még sorolhatnám. Emellett az MSZP-kormányok alatt végig szabadon működtek a demokratikus intézmények, sajtószabadság volt, és az ügyészség is függetlenül működött. Mi akkor tisztességgel és becsülettel végrehajtottuk a programunkat.

Ezek tehát azok, amiket ön szerint jól csináltak. És mik a hibák?

Két dolgot nem lehet elkövetni, amit megtett az MSZP akkori kormánya. Az egyik az, hogy nem lehet újra meg újra építeni a jólétet, majd azt részben visszavenni megszorító intézkedésekkel. A megszorító intézkedések periodikussága és annak ismételt visszatérése csomagok formájában tulajdonképpen elbizonytalanította, majd el is fordította tőlünk a baloldali szavazók nagy részét. A másik fontos dolog, amivel szintén szakítani kell, és ezzel mostanáig megint csak az MSZP nézett szembe, az a társadalomra felülről ráerőltetett reformok gyakorlata. Ilyen volt a kórházi napidíj és a vizitdíj esete, vagy a tandíj kérdése. Azt kell megérteni, hogy ha nem akar egy társadalom ilyen intézkedéseket, vagy más időben szeretné, vagy nem úgy akarja, akkor nem lehet azokat az adott formában végrehajtani, mert annak az lesz az ára, hogy teljesen szembefordítunk intézkedésekkel és lehet, hogy adott esetben kívánatos reformokkal is olyan társadalmi rétegeket, akik nélkül nem lehet továbbvinni vagy éppen modernizálni Magyarországot. Az MSZP 2010-ben és azóta is egyértelműen a társadalomra felülről ráerőltetett reformpolitikának és a megszorító politikának az árát fizette meg.

Akkor végül is a nagy számvetés végén hol tart az MSZP?

Megérkezett az első olyan generáció a párt vezetésébe, akiknek egyébként semmi közük a 2010 előtti eseményekhez és intézkedésekhez. Ilyen vagyok én, és ilyen Komjáthi Imre is, aki konkrétan 2018-ig a BorsodChemben dolgozott, de részben már Tóth Bertalan is ide tartozott.

És ez miért jó?

Mert mi már hideg fejjel és objektíven, érzelmektől mentesen tudjuk mérlegelni azt, hogy mi az, amit az MSZP-nek vállalnia kell, amire büszkének kell lennie, és mi az, amivel szakítania kell. És ami még fontos: szerintem azt a fajta mentalitást, hogy az MSZP miért hibás, le kell végre zárni. Ezért tudunk mi más ajánlatot tenni a hazai baloldalnak. Most már innen kell építkezni.

Ha már építkezés: 2010-ben az MSZP még valóban a második legnagyobb politikai erő volt a kétharmados Fidesz-KDNP kormány mögött. Azóta azonban lényegében mikropárttá zsugorodott. Mi ennek az oka?

Én ezt ugyanannak a fejlődési folyamatnak a részeként tudom be, amiről eddig is beszéltünk. Ezt az „ármegfizetési” időszakot nem tudta megspórolni az evolúciónk. De sejtettük ezt már 2010-ben is, amikor ennek tudatában először vállaltam szerepet elnökségi tagként a pártban, csak akkor még abban bíztunk, hogy ez 6-8 évig fog tartani.

Hát ez több lett.

Mert míg mostanra a Fidesz rendszere teljes mértékben kiépült, a jobboldal pedig strukturálisan is összeállt, és politikailag egy szavazható, nagy tömbbé egyesült, majd ehhez hozzáigazította a választási rendszert, addig az ellenzék széttöredezett, elaprózódott, az MSZP pedig, a nagy baloldali anyapárt, ketté is szakadt. Ezek együtt olyan strukturális hátrányt okoztak, ami meghosszabbította ezt a folyamatot.

Miközben a 2010 óta regnáló kétharmados Fidesz-kormányok idején a legerősebb az MSZP saját jogán 2014-ben volt.

Ez sajnos csak egy relatív visszakapaszkodás volt, mivel a Fidesz népszerűsége 2014-re nagyon visszaesett. Egyébként pont a 2011-es és 2012-es Széll Kálmán első és második megszorító csomagja miatt, amelynek keretében többek között 2011-ben eldöntötte, hogy kitakarítja a fiatalok nagy részét az egyetemekről. Akkor azt a megszorító politikát a jobboldal sem tűrte el Orbántól. Ő pedig be is fejezte, és meg is tanulta, hogy mindent el kell követni azért, hogy ilyen típusú megszorító intézkedéseket ne hozzanak.

És mi történt mindeközben az egyre zsugorodó MSZP-vel?

Az MSZP sajnos hagyta, hogy mások mondják meg, mit gondoljanak róla az emberek. Mindig mások határozták meg, hogy mi az MSZP, és hogyan kell viszonyulni hozzá az ellenzéki politikában, miközben a többi ellenzéki párt az elmúlt 12-13 évben azzal volt elfoglalva, hogyan lehet az MSZP infrastruktúráját, bázisát, humánállományát használni, kihasználni majd lerombolni. Ahelyett, hogy egyébként egy új minőséget adva a politikának, a bizonytalanoknak tettek volna ajánlatot.

És az MSZP mindezt tétlenül nézte?

Ez idő alatt az MSZP egyfajta szürke eminenciásként dolgozott azon, hogy le lehessen váltani a jelenlegi kormányt. Az irodáinkkal, a szervezeteinkkel, a munkatársainkkal, a szavazóinkkal folyamatosan segítettük az ellenzéki összefogást, emellett mi is mindig ott voltunk az éppen aktuálisan kikiáltott reménységek mögött, akik 2010 után feltűntek. Holott sokszor úgy éreztük, önmagában az újdonság nem képes a kormányváltásra. Mindezek ellenére mégis sikerült megőriznünk a szervezetrendszerünk jelentős részét.

Viszont úgy tűnik, hogy eléggé egyedül maradt az MSZP a mostani összefogás-mantrával.

Tudja, mit? Én már nem is bánom. Ugyanazt a tortát szeleteljük még mindig. Amitől egy bizonytalan embernek, aki nem szereti Orbánt, és keresi a palettán, hogy hova szavazzon, az élettől is elmegy a kedve. Amit én az elmúlt napokban, hetekben láttam az ellenzéki oldalon, az olyan szinten kiábrándító, hogy eljutottam oda: ha tényleg nem értik az ellenzéki oldalon, mit kockáztatunk a megosztottság fenntartásával, akkor máshonnan közelítünk. Saját ajánlatot teszünk. Minden jogunk megvan hozzá, és minden lehetőségünk is megvan rá.

Mi lenne az?

Lehet más a baloldal.

Ami bővebben mit tesz?

Nem menekülnie kellene a baloldali vezetőknek a múltjuk elől, hanem szembenézni vele. És egy olyan baloldalt kell építeni, ami még nem volt a rendszerváltás óta. Nyomaiban meg lehetett találni akár a Horn-, akár a Medgyessy-kormányban, és valamelyest még a Gyurcsány-kormányban is, de bizony vannak olyan intézkedések, amelyekhez nem szabad visszatérni. Én jelenleg a józan ész politikáját és a következetes baloldali politikához szükséges magatartást egyedül az MSZP-ben látom.

És mi a konkrét ajánlat?

Adott egy ország, ahol rohamosan nőnek a társadalmi különbségek, és ahol a jóléti rendszereinket durván visszavágta a kormány. Mi még a válság után, a 2010-es költségvetésben is a GDP 31,1 százalékát jóléti kiadásokra fordítottuk. Ma ez 23,2 százalék. Ha profánul akarok fogalmazni: ma akkor kapsz jó egészségügyi ellátást, ha van pénzed. Bár már ez sem igaz, naponta kapok leveleket arról, hogy már a magánegészségügyben is hónapokat kell várni egy-egy vizsgálatra. Idáig nem juthat el egy európai uniós ország. Vagy itt van mondjuk az oktatás. Funkcionális analfabéta csaknem egy fél generáció. Hogy lesz ebből magasabb hozzáadott érték, hogy lesz ebből erős gazdaság?
Baloldali gazdaságpolitikai fordulatot kell végrehajtani. Emberi jogilag viszont egyértelműen a liberális és humánus oldalon állunk. És sok mindent lehet mondani az MSZP-re, de hogy ne lett volna demokrata, azt soha. Nem talál olyat, aki ezt mondaná.

És a szlogeneken túl?

Ezek nem szlogenek. Nem fogunk visszatérni a megszorító politikához, nem fogunk modernizációs álcába bújtatott reformfolyamatokat véghez vinni erőszakosan, amelyekkel a társadalom nem ért egyet. A jóléti kiadásokra újra több energiát és több pénzt kell fordítani, de ehhez meg kell változtatni az adórendszert. Én szocialistaként nem tudom elviselni azt, hogy ma a tőke alacsonyabb kulccsal adózik, mint a polgárok. Olyan iparágaknak juttatjuk állami támogatások sokaságát, amelyek (például az autógyártók) amúgy is itt maradnának, mert a globális térben Magyarországon a tőkének az Orbáni autoriter stabilitás kedvez. A mi elképzelésünk szerint a tőke részéről valamivel több hozzájárulásra lenne szükség.Továbbá olyan közoktatás és szakképzés kellene, amely tekintettel van arra, hogy a ma óvodásai a jövőben olyan munkakörökben fognak dolgozni, amik talán ma még nem is léteznek, a technológia rohamos fejlődése miatt. Vissza kell engedni mindazokat a felsőoktatásba, akik szeretnének oda járni, és sokkal átjárhatóbbnak kell lennie az iskolarendszernek. Az élethosszig tartó tanulás nem csak egy üres szlogen, segíteni kell mindazokat újra meg újra új tudáshoz jutni, akik adott esetben a rendszerben valahol lemaradtak, de be tudják hozni még, mert igenis hiszek benne, hogy aki lemarad, annak nem szabad eldobni az életesélyeit. Ma százezrek végeznek nagyon magas minőségű munkát külföldön, miközben itthon kellene, hogy sikeresek legyenek, és nagyon kevesek kezében koncentrálódik a tőkejövedelem. És még hosszasan sorolhatnám.
Az európai uniós ajánlatunk pedig egyértelmű: meg kell akadályozni a többsebességes Európa kialakulását, ami a legnagyobb veszély jelen pillanatban Magyarországra nézve.

Miért?

Mert ha többsebességessé válik az EU, akkor a legnagyobb veszély az Magyarország számára, hogy, az európai közösségen belül sodródunk perifériára, elesve ezzel tagként az EU-s forrásoktól. Egyébként senki sem fog Keleten se szóba állni Orbán Viktorral, ha nem az Európai Unió része. Orbán nem kivinni akarja az országot, hanem magát az Uniót akarja átformálni, megállítani a fejlődésben, saját szélsőjobboldali barátaival egy olyan kezdetleges állapotba akarja visszavinni, ami csak laza szövetség, mélyebb politikai és gazdasági integráció nélkül. Az MSZP ezzel szemben azt mondja, hogy az integrációnak erősödnie és mélyülnie kell, el kell érnie az Európai Uniónak azt, hogy Kelettel és Nyugattal szemben önállóbb és erősebb geopolitikai szereplő legyen.

Van-e egyáltalán igény ma a társadalomban baloldali politikára?

Azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben van. 2010-ben a baloldali szavazók száma 1 millió 250 ezer és 1 millió 300 fő között volt, ez most is megvan. Ezt a tortát az elmúlt évtizedben nem tudtuk nagyítani, pedig közösen kellett volna növelnünk a baloldali politikára nyitott választópolgárok számát. Ezt a jobboldali autoriter rendszert csak balról lehet legyőzni, és ezért mondom azt, hogy ha valaki újra elhiteti az országban, hogy lehet egy jóléti, európai, demokratikus, egyben szociális Magyarországot építeni, majd elköveti a korábbi hibákat, akkor újra olyan csalódást fog okozni baloldali és bizonytalan szavazók tömegeinek, hogy Orbán megint évtizedekig kormányozni fogja ezt az országot.
Hát ezért mondom azt most, hogy mindenki, aki nem egymást akarja legyőzni, hanem Orbán Viktort, az szavazzon ránk. Ezt se mondtam még soha.

Mit?

Tudja, hogy tizenhárom éve nem kérte az MSZP, hogy a választók szavazzanak rá? Mindig az összefogást segítettük, újra meg újra nekimentünk ennek, mert az MSZP mindig az optimális megoldást kereste, mindig olyan konstrukciót ajánlott az ellenzéki oldalnak, amellyel győzni lehet Orbánnal szemben. Még a saját kárunkra is.

Ezt hogy kell érteni?

Még a saját kárunkra is folyamatosan lemondtunk képviselőkről, visszaléptettük egy csomó emberünket azért, hogy mások lehetőséget kapjanak és mégis oda jutottunk, hogy már nem csak az MSZP-t szidják, meg az MSZP rovására civakodnak, hanem egymást is sarazzák. Hát innentől kezdve nincs más út, mint előre.

Mit jelent egyébként mindez a gyakorlatban? Van még a pártnak tagsága, hálózata, szervezetei?

Ez azt jelenti, hogy mind a 106 körzetben vannak alapszervezeteink, irodáink, valahol több is. És ezeken a helyeken sok képviselőnk, munkatársunk dolgozik nap mint nap a helyi közösségért. Még mindig több mint 14 ezer fős tagsága van az MSZP-nek, és vannak pártoló tagjaink is. Az ellenzéki oldalon még mindig nekünk van a legtöbb polgármesterünk, alpolgármesterünk, önkormányzati képviselőnk. Egészében nézve még mindig a legszervezettebbek vagyunk az ellenzéki oldalon.
És ami nagyon nem mindegy: az MSZP-nek ma is van körülbelül 300 ezer elkötelezett szavazója, akik ha akartak volna, már átmentek volna másik párthoz. De nem mentek.

Mentek viszont mások: politikusok, akiknek volt nevük, pozíciójuk a pártban, ám kiléptek, és vagy átvándoroltak a DK-ba, vagy saját új projekteket indítottak.

A személyekhez köthető veszteségeinket mindig is nagyon sajnáltam. De amellett, hogy mindegyiknek megvan ám a maga története, a maga személyes útja, én ezt a fajta elvándorlást ugyanannak az „ármegfizető” folyamatnak tudom be, amiről az előbb beszéltem. Viszont mindig tisztelni fogom minden olyan vezetőjét az MSZP-nek, aki valaha legyőzte Orbánt, vagy az elmúlt években segített abban, hogy egyszer legyőzzük.

Ettől azért ma meglehetősen távol vannak. A Medián október eleji közvélemény-kutatási eredményei alapján az MSZP a teljes népesség körében az LMP-vel és Vona Gábor új formációjával, a Második Reformkorral karöltve 1 százalékon áll, míg a biztos választók körében szintén velük egy polcon, 2 százalékon áll.

Ha viszont a Závecz vagy a Republikon eredményeit nézzük, ott hol 5 százalék fölött vagyunk, hol 5 százalék alatt. Hiszem, hogy jó ajánlatot teszünk Magyarországnak, ezen belül az ellenzéki szavazótábornak Tüttő Katával karöltve, meggyőződésem, hogy meglepetést fogunk okozni.

Tüttő Katával mint az MSZP EP-listavezetőjével?

Kata főpolgármester-helyettesként sokat tett Budapestért, hogy a kormányzati megszorítások ellenére is talpon maradjon és működjön a város, emellett évtizedes politikai tapasztalata van az európai politikában is. Remélem EP-képviselőként már az országunk egészért fog tenni.

Kampány: a többiek már nagyban csinálják, az MSZP viszont mintha még el se kezdte volna.

Hamarosan, még karácsony előtt meg fogjuk nevezni a listavezetőnket és a listánkon szereplő többi jelöltet is, és utána, január végétől gőzerővel megy a kampány. De ez egy folyamat.

Ami zajlik?

Az MSZP egyedüli pártként tett le észszerű, felelős javaslatot az egész ellenzéki társaságnak, hogy mivel lehetne ebben az autoriter rendszerben megfogni, és legyőzni is Orbánt már az EP választáson. A közös európai parlamenti listával, ha megvalósult volna, akár ezt is elérhettük volna ugyanis, nem csak ugyanannyi, de akár több mandátumot is szerezhettünk volna, mint a Fidesz. Ebből a többi párt nem kért.
És mi épp attól óvtunk mindenkit, ami végül most történik: a sárdobálástól, az adok-kapoktól, a versengéstől. Ha Donald Tusk és a lengyelek ugyanezt csinálták volna, mint amit most a magyar ellenzék csinál, soha nem sikerült volna leváltaniuk Kaczynskit. Ott az összefogások is összefogtak. Ha nem hiszik el nekem és az MSZP-nek az ellenzéki vezetőtársaim, hogy csak a teljes összefogás lehet jó módszer egy ilyen politikai struktúrában, akkor figyeljenek Donald Tuskra, aki Polgári Szövetségében még egy 0,3 százalékos zöldpártnak is adott három mandátumot, mert tudta azt, hogy mindenkire szükség van. Nem az ellenzéki oldal letisztítása, háziversenye volt Tusknak és a többieknek a célja, hanem az, hogy megverjék Kaczynskit, és újra visszavigyék a demokratikus útra Lengyelországot.

És akkor idehaza?

És akkor azt mondja nekem Donáth Anna meg Dobrev Klára, hogy én ne akarjam kiirtani a versenyt a politikából. Én nem akarom kiirtani, demokráciában lehet versenyezni, de egy autoriter, szélsőjobboldalra erőteljesen nyitott rendszerben egyszerűen ez ma nem lehetséges, mert nem adottak a feltételek. Hiába hivatkoznak arra, hogy az EP választás arányos választás, de ebben az orbáni rendszerben ez sem tud érvényesülni, és így csak további EP mandátumokat engedünk át a Fidesznek. Ebből tényleg az lesz, hogy a Mi Hazánk lesz maholnap Orbán ellenfele, amiről tudjuk, hogy egy szatellit párt. Kérdezem én: ma, amikor olyan erőteljes a propagandagépezet, hogy már az ellenzéki szavazók figyelmét is erősen képes Orbán irányítani, befolyásolni, még van energiája az ellenzéknek egymást fúrni? Ez tarthatatlan.

És ebben a helyzetben merre van az előre?

Az, hogy az ellenzéki pártok ennyire durván rivalizálnak, nem csak az EP-választásra, de az önkormányzati választásra is negatív hatással van. Az, hogy ezek egy napon lesznek, kizárólag a Fidesznek kedvez. Mert míg a fideszes szavazó tudni fogja, hogy ki az önkormányzati képviselője, ki a polgármestere, és ki az EP-képviselője, és hova húzza az ikszet, addig az ellenzék ahányféle, annyifelé fog kampányolni. Veszekednek az EP-listán, ráindítanak egymásra polgármester-jelölteket, és akkor még ha civil egyesületként vagy valamilyen formációban indulnak mások is, az már önmagában a szavazatok akár 10-15 százalékát is lemorzsolhatja. Ami önkormányzati képviselői, alpolgármesteri és polgármesteri helyeket vehet el tőlünk.

Amit még nem próbált ki az ellenzék, hogy ne csak két országgyűlési választásra álljunk össze, hanem két országgyűlési választás között is építkezzünk, és az építkezéshez a közös indulás, egy önkormányzati- vagy EP-választásra való felkészülés is beletartozik. Hogy együttesen alakítsuk ki azokat a politikai, strukturális és közpolitikai kereteket is, amelyek 2026-ra képesek egy valódi, stabil, szavazható alternatívát mutatni.

Mi a megoldás?

Karácsony Gergelynek teljesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy már hivatalban lévő polgármestereket egy ilyen sárdobálós környezetben végképp nem szabad megkérdőjelezni, hanem hagyni kell, hogy újra legyőzzék a Fideszt, az ellenzéknek pedig inkább azokra a területekre kellene koncentrálnia, ahol még a Fidesz van pozícióban. Ott van például Csepel. Ahol a Fidesz összeveszett egymással, nem kicsit, nagyon. Miért nem Csepelre koncentrálunk, és azokra a helyekre, amelyek megnyerhetőek a Fidesztől? Vagy jó lenne mondjuk Szolnokot megnyerni. De ha ehelyett állandóan egymást kérdőjelezzük meg, akkor hova jutunk? Ha most a Momentum megkérdőjelezi az MSZP-s polgármestert, a DK meg megkérdőjelezi a volt gimnáziumigazgató független polgármestert Miskolcon, azzal vádolva, hogy túl fideszes, akkor a szocialisták is kérdőjelezzék meg mondjuk Baján Nyirati Klárát öncélú pártpolitikai érdekből? Ahol egyébként az MSZP és a Momentum példaértékűen viszi a várost és győzelmi várományosok? Vagy azt a Soproni Tamást, akit már bejelentettünk, hogy támogatunk? Ez nem járható út, ez szétveri az ellenzéket, és a meglévő szavazóinkat is bizonytalanságba taszítja.

Mint például Zuglóban, ahol Horváth Csabára indít jelöltet a Momentum?

Erre mondta nekem egy fideszes országgyűlési képviselő, hogy Ágnes, nem kell itt a Fidesznek csinálni semmit, megoldjátok ti magatoknak. Ilyenkor fel tudnék robbanni. Én azt gondolom, hogy ezek az egyéni akciók a politikai öncélúságról szólnak, és egyfajta sértettségről. Amikor Donáth Anna és a Momentum arról beszél, hogy nekik jár a jussuk, meg hogy többet szeretnének ebből a tortából. De miért nem a tortát akarjuk nagyítani? Miért a meglévő szeleteken vitatkozunk?

Mondjuk pont Zuglóval és annak szocialista vezetésével kapcsolatban merültek fel aggályok, a nyilvánosságban is jelentek meg kétes ügyek, már az országgyűlési választások idején is – gondolok itt például a parkolási vagy éppen az ingatlaneladási ügyekre.

Az MSZP nem ügyészség és nem bíróság. Karácsony Gergely kiállt Horváth Csaba mellett, és Karácsony számomra ebből a szempontból is hiteles politikai szereplő, aki ráadásul vezette is a kerületet. Horváth Csaba tőle vette át az intézményeket, szerződéseket, minden egyebet.

De párton belül vizsgálta ezeket az ügyeket az MSZP? Amennyiben igen, milyen eredménnyel?

Nem vizsgálta. Mint ahogyan azokat az általunk támogatott más pártokhoz tartozó, hivatalban lévő politikusokat sem, akiket hasonlóan kevernek gyanúba. A jogbiztonság rombolásának az is módja, hogy a látszólag független intézményeket politikai furkósbotként lehet használni, vagy legalábbis ilyesmivel lehet fenyegetni, sejtetni, majd a fideszes propagandamédiában bármit elhitetni ezekben az ügyekben.

Legyen tehát összefogás és koordináció akkor is, ha kétes elemek maradnak pozíciókban, csak mert a választói akarat és a választási rendszer visszásságai ezt diktálják?

Ha minden ellenzéki politikust, akit a Fidesz megpróbál gyanúba keverni, „kétes elemnek” tekintenénk, akkor nehezen tudnánk jelölteket állítani. Az ellenzéki oldalon semmiképpen sem szabad ugyanezeket az eszközöket használni egymás ellen.

És milyen alkupozíciója van a tárgyalásokon az MSZP-nek?

Olyan, mint egy pártnak, aminek van 300 ezer szavazója, és hol felülről, hol alulról súrolja az 5 százalékot. Mint akinek a legtöbb polgármestere, a legtöbb képviselője van, és a legnagyobb szervezeti hálóval rendelkezik vidéken.

A Momentum mégis ráindít egy jelöltet egy fontos polgármesterére.

Igen.

Akkor milyen tehát az MSZP alkupozíciója?

Nagyon mást nem tehetünk: összefogásra szólítjuk fel az egész ellenzéki oldalt Zuglóban, és akikkel lehet, azokkal mielőbbi megállapodásokra törekszünk.

Hét hónap van a választásokig. Abban például gondolkodnak, hogy a „vitás” helyeken előválasztással legyenek lejátszva ezek a meccsek?

Mi azt mondtuk a kezdettől fogva, hogy ahol már hivatalban lévő ellenzéki polgármester van – ahogyan ezt Karácsony Gergő is már elmondta -, azokat hagyjuk meg ebben a formában. Ott viszont, ahol még fideszes a városvezetés, és nem tudnak a tárgyalóasztalnál megállapodni a pártok, ott adott esetben legyen előválasztás. De emlékeztetnénk mindenkit, hogy a 2022-es előválasztást 13 hónapig készítettük elő, a 2019-es budapestit 8-9 hónapon keresztül. Ezért hívtunk mindenkit asztalhoz idén januárban, nem túl nagy sikerrel.

Milyen esélyekkel számol az MSZP az önkormányzati választáson, és hány mandátummal az EP-választáson?

Meg fogjuk őrizni a 2019-ben önkormányzati felhatalmazást kapott vezetőinket, sőt, a számukat bővíteni is szeretnénk. Az Európai Parlamentben pedig ott lesz az MSZP.

Ön szerint sikerült az ellenzéki pártoknak tanulniuk az elmúlt évek kudarcaiból?

Nem. Nem. Az elmúlt napok egyértelműen azt mutatják, hogy nem.

Mennyire lehet így szövetségben politizálni?

Addig, amíg én politizálhatok, mindig ők lesznek a szövetségeseink. Én minden pártban remek embereket, politikusokat ismertem meg. Én látom ezek között a pártok között és ebben az ellenzéki garnitúrában a kormányzó garnitúrát is.

Visszatérve a baloldalisághoz: a DK épp a minap kezdett a szociáldemokrata fordulattal kampányolni. Az MSZP hangsúlyosan baloldali ajánlatot tesz a választóknak. Nem sok ez egy kicsit a baloldali ajánlatokból?

Szerintem nem az MSZP-nek kell bizonygatnia azt, hogy a baloldali párt. A DK-ban nagyon sok baloldali elemet látok, de nem látom azt a következetes politikát és a múlttal való szembenézést, ami valóban stabilan szavazható párttá tenné a jövőben is.

Mégis úgy tűnik, hogy a DK nő, az MSZP zsugorodik. Nem fél attól, hogy végleg felfalják önöket?

Nem. A DK nem nő, az MSZP pedig nem zsugorodik. A 2022-es választások óta egyik párt sem tudta érdemben növelni a támogatottságát. 2010 óta ugyanazon a baloldali táboron osztozik a két párt.

Nem akarok nagyon hasonlítgatni, de a DK például iszonyatos energiával dolgozik a fiatal szavazók megszólításán.

Mi is sokat teszünk a baloldali fiatalok megszólításáért, de a kérdés az, hogy ha elhitetjük a fiatalokkal azt, hogy van baloldali politika, majd a végén újra tandíjat kínálunk nekik, akkor egy újabb generációban okozunk csalódást a baloldalon. Ezt magát baloldalinak vallóként senki nem teheti meg ismét.

De hogy érik el őket? Tényleg nem a DK-val akarok mindig példálózni, de ott vannak TikTokon, van applikáció, podcast, miegyéb.

Engem is nagyon sok helyre hívnak. Legutóbb például az elsősorban politológus hallgatókat összefogó POLIP Egyesület táborában több mint 100 fiatal ült velem szemben.

De ők politikailag aktívak. Mi van a többiekkel, akik bizonytalanok, és meg kell őket szólítani, hogy bővüljön a szavazóbázis?

Nyilván nagyon nagy erőfeszítés eljutni hozzájuk. Ez nem egyik hónapról a másikra megy.
Hozzáteszem: az MSZP soha nem volt tipikusan generációs párt, ahogy idősödik a társadalom, egyre nagyobb volt a reprezentáltsága. Sokáig a 65 év fölöttieknél mi vezettünk. És a nehézség az, hogy nekünk egyszerre kell ebben az idősebb generációban visszaszerezni a bizalmat, és nem eljátszani újra, és elkezdeni a bizalomépítést a fiataloknál is. Ennek meglesznek a maga eszközei. Én tipikusan olyan vagyok, de Komjáthi Imre is, hogy ha elhívnak egy nyugdíjas fórumra, utána elmegyünk fiatalokhoz is.

Tizenhárom éve vannak ellenzékben, és nem úgy tűnik, hogy ez záros határidőn belül változni fog. Mi az, ami ilyen helyzetben még tudja motiválni az embert politikusként?

Hát az eredendő hite. De valóban nehéz. Gondoljon bele, hogy társaim sokasága, nemcsak az MSZP-ben, hanem minden pártban tizenhárom éve úgy küzd Orbánnal, hogy semmilyen sikerélményünk nincs. Úgy mondom ezt, hogy egyébként kétszeres egyéni győztes vagyok a XVIII. kerületben, nekem volt sikerélményem, de pont ezért még nagyobb a felelősségem: pártelnökként, egyéni képviselőként mindazoknak, akik ma reményt vesztettek, meg kell mutatnom, hogy tudjuk jobban csinálni.

Nőként ráadásul nagyon erős támadások is érik. Legutóbb épp Kocsis Máté szállt bele önbe, a Fidesz frakcióvezetője zavarosnak, bugyutának és gyerekesnek nevezte egy felszólalását.

Ha végignézzük a női egyenjogúság történetét, a baloldalnak komoly eredményei vannak. Ma már járhatunk egyetemre. Lehet diplománk. Van szavazati jogunk, és ránk is szavazhatnak. És igen, a Parlamentben valóban ugyanannyi a fizetésem, mint a férfi politikustársaimé. De azt kell, hogy mondjam, hogy Kiskunmajsáról, ahol születtem, egyéni képviselői mandátumot szerezni nőként még mindig nagyon nehéz. És el szoktam mondani mindazon lánytársaimnak, akik gimisként vagy egyetemistaként bontogatják a szárnyukat, keresik a saját útjukat, hogy mennyire ellentmondásos a társadalom elvárása a női politikusokkal szemben és próbálom felkészíteni őket ezekre. Hogy a társadalom még mindig azt mondja, hogy legyen sok fiatal nő a Parlamentben, de hogy lehet az, Ágnes, hogy elmúltál 40 éves, és nem vagy még férjnél, vagy nincs még gyereked? Én ezt rendre megkapom. Egyszerre várják el tőlem, hogy a választókörzetemben töltsek minden időt, ugyanakkor miért nem szültem még gyereket. Vagy egy másik példa. Egy nő legyen nagyon jó vitapartner a politikában, de ne legyen agresszív. Mikor mondják ezt egy férfitársunknak? Ha mondjuk egy vitában én felemelem a hangom, akkor hisztisnek vagyok elkönyvelve, még a politikában is. A férfi politikustársainknak soha nem mondják ezt, ha egy férfi emeli fel a hangját, nála ez erény, erős kezű vezetőnek tartják.

Ha már vezetők: van női köztársasági elnökünk is.

Én kezdetben úgy álltam Novák Katalinhoz, hogy lássuk meg, milyen intézkedéseket hoz. Ma már látjuk, hogy a Fideszt szolgálja ki, és hogy nem a női egyenjogúság úttörőjeként fog bevonulni a történelembe, nem azon nők sorát fogja gyarapítani, akik tettek azért, hogy a nőknek jobb legyen, hanem a meglévő rendet konzerválja.

Az MSZP női társelnökeként a párton belül mennyire tudja érvényesíteni a nőjogi szempontokat?

Büszke vagyok arra, hogy 2002-ben az MSZP volt az első párt, amely bevezette a kvótát, ami előírja a nők és fiatalok 20 százalékos minimális arányát a vezető testületekben és a képviselőjelöltek között, és mindazon nőtársaimra is, akik ezért a párton belül küzdöttek. A társelnöki rendszer is egy előrelépés, és bár sok kritika éri, hogy miért nem elég egy elnök, ezt ma már látjuk, hogy működik – Németországban is erős társelnöki rendszer van a szociáldemokratáknál -, és leginkább az adott személyektől függ, hogy képesek-e megtalálni az egyensúlyt. A demokrácia ugyanis az együttműködésről szól.

Mit tekint sikernek a saját pályáján?

Az egyik legnagyobb mindenféleképpen a 2018-as és 2022-es egyéni választókerületi győzelmem, mert vissza tudtuk fordítani a XVIII. kerületet. Remélem, sikernek mondható majd a következő években, hogy be tudom bizonyítani, hogy van olyan másik baloldali ajánlat, ami sokkal több baloldali szavazónak tud otthont teremteni, a bizonytalanoknak pedig új alternatívát jelenteni.

És mi a legnagyobb kudarca?

Nehezen élek meg minden egyes vereséget. A 2022-es választás után nagyon szomorú voltam. Akkor megpróbáltam Márki-Zay Pétert meggyőzni arról, hogy ne az ellenzéket akarja leváltani, hanem Orbánra koncentráljon. Nem sikerült. Erre most azt látom, hogy a Momentum megint az ellenzéket akarja leváltani, szidja a DK-t is, miközben ugyanazt csinálja, mint a DK. Ugyanott tartunk, mint 2010-ben. Ugyanazokat a köröket futjuk le. A 2022-es vereség után látni, ahogy viselkedik az ellenzék, és annak egyes szereplői viselkednek, az tényleg nagyon nagy kudarc. Sokat próbáltam én is, és a pártom is tenni azért, hogy ezeket a szereplőket összedrótozzuk, kibékítsük egymással, hogy megértsék azt, hogy most csak együtt lehet legyőzni a Fideszt.. Ettől most elég messze vagyunk. Ezért teszünk saját ajánlatot.

(az interjú részben a 444.hu fizetős felületén található.)

Forrás: 444.hu