Nehéz napja lesz kedden a kormánynak: költségvetési politikából rossz bizonyítványt kaphat az EU-tól, az uniós pénzügyminiszterek ugyanis várhatóan megszavazzák a túlzott magyar deficitért járó büntetést, eközben az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) is előáll a kabinet gazdaságpolitikáját értékelő, másfél-két évente megjelenő országjelentéssel.

Az Európai Bizottság (EB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) komoly kifogásokkal előálló jelentései után nem lenne meglepő, ha az OECD jelentése is kemény kritikával illetné a magyar gazdaságpolitikát. A tanácsadó funkciót ellátó nemzetközi szervezet megnyilatkozásainak kisebb a súlya, mint például az EB-nek vagy az IMF-nek, ugyanakkor ezúttal mégiscsak sajátos jelentőséggel bírna, ha az OECD bírálná a kormányt, hiszen ez Matolcsy György kedvenc nemzetközi szervezete.

Míg a nemzetgazdasági miniszter az utóbbi két évben lépten-nyomon összerúgta a port a kormányt kritizáló külföldi intézményekkel, az OECD-vel jó viszonyban maradt, és tavaly például azt mondta, a Széll Kálmán-tervben a kormány az OECD által ajánlott gazdaságpolitikát követi.

A szervezetnek a Széll Kálmán-terv még tetszett is, azt követően viszont egyre több borúlátó véleményt közölt Magyarországról. Az egyik legbeszédesebb, hogy 2012-re már akkor is gazdasági visszaesést várt, amikor a kormány még fél-másfél százalékos, de még az Európai Bizottság is legalább félszázalékos növekedéssel számolt. Azóta Magyarország megítélése csak romlott és a nemzetközi környezet sem javult, így az OECD legfeljebb a korábbinál is komorabban kommentálhatja Matolcsy eredményeit.

Egyelőre felhőtlen a kormány és az OECD viszonya, és az országjelentés januári előzeteséről Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti és gazdaságstratégiáért felelős államtitkára csupa elismeréssel nyilatkozott, és méltatta, hogy az OECD szakmai, tényekre alapozott véleményt mond a magyar gazdaságpolitikáról. Mint mondta, a kormány és a nemzetközi szervezet egyaránt a pénzügyi stabilizációt, a kiszámíthatóságot, az adósságcsökkentést, a gazdasági növekedés erősítését, a foglalkoztatás javítását és az egészségügy hatékonyságának erősítését tekinti prioritásának Magyarországon.

Az államtitkárnak azonban nagyjából éppen azokat a területeket sikerült kiemelnie, amelyekkel kapcsolatban komoly kifogásokat fogalmazhat meg egy olyan szervezet, amely a magyar gazdaságpolitikát elemzi. Az ugyanis az elmúlt két évben nélkülözte a kiszámíthatóságot, vegyük csak a meglepetésszerűen, visszamenőleg is kivetett válságadókat, a csaknem azonnali adóemeléseket, a bankokat veszteségbe fordító végtörlesztést vagy a költségvetés követhetetlen módosítgatását. Ugyanez a helyzet az újabb és újabb kiigazító csomagokkal, amelyeknél már csaknem lehetetlen megállapítani, mihez képest és mennyivel javítják majd a költségvetés egyenlegét.

Cséfalvay ugyan a gazdaságpolitika prioritásai között a pénzügyi stabilizációt is emlegette, az OECD 2011 végén éppen e téren bírálta Magyarországot, és felszólította a kormányt a végtörlesztési program felszámolására, illetve javasolta, hogy kössön megállapodást az IMF-fel.

A kormány már az OECD legutóbbi, 2010-es országjelentésének sem felelt meg, hiszen akkor a szervezet éppen azt írta, hogy Magyarországnak a növekedés helyreállítása érdekében kiegyensúlyozott gazdaságpolitikára van szüksége. Az OECD méltatta a Bajnai-kormány által végrehajtott költségvetési konszolidációt (és az új kormány által azóta bábintézménnyé degradált Költségvetési Tanácsot), és a fiskális szigor folytatását javasolta.

Ebben azonban a kabinet felemás kudarcot vallott: a költségvetési egyensúlyt számszerűleg többé-kevésbé elérte, de csak drasztikus, a gazdaságot visszavető bevételnövelésekkel (2010-ben a bankadóval és a válságadókkal, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjak elvonásával, tavaly pedig csaknem a teljes nyugdíjvagyon államosításával).

A teljes cikket a HVG.hu-n olvashatja el.