“Jelenleg is zajlik a Felsőoktatási törvény elfogadása körüli “társadalmi vita.” A rendszerváltás óta majd mindegyik kormány nekiveselkedett az egyetemek átalakításának, de érdemi eredményeket eddig nem sikerült elérni. Na most sem fog.” – nyitja meg némileg pesszimista hangvételben írását a szerző, aminek később ki is fejti az okát.

“Naiv volt azonban, aki azt gondolta, hogy az orbáni vakbottyánizmus kifullad, csak mert egyszer az orrára koppintottak. Az átalakítás iránya így is világosan látható: a cél a felsőoktatásban is a központosított, kézi vezérelt döntési mechanizmus kiépítése. Bár nagy áttörést nem sikerült elérnie a mindenért máig felelős MSZP kormányzatnak, de legalább az akkori átalakításnak – szigorúbbak szerint kísérletnek – legalább volt iránya, és nem az, hogy egyszerűen a szoknyájuk alá seperjék az egyetemeket (is). A piaci mechanizmusok segítségével próbálták hatékonyabbá tenni a felsőoktatás rendszerét. Ennek egyik lába volt a tandíj, a másik pedig az, hogy a felsőoktatási intézményeknek részben megengedték, részben rákényszerítették a piaci viszonyokba simuló gazdálkodásra.” – emlékezik vissza az írás a korábbi évek fejleményeire, amelynek fényében viszonylag könnyen egyet lehet érteni a cikk konklúziójával:

“Két dolog biztos. Az egyik, hogy bár nevük napja életük elmúltával is elátkozottnak számít már, de az előző szocialista kormányok elképzelései klasszisokkal jobbak voltak. A másik, hogy Bokros ellen kevesebbért is jó sok diák tüntetett.”

A teljes írást a stop.hu-n olvashatja el.

kép forrása: www.uni-corvinus.hu