Igen, üljünk le és beszéljünk. Készítsük be a féldecit, a rivotrilt, a gumiszobát, bármit ami megnyugtat, de így nem mehet tovább. Én nem utállak téged mint embert, csak mint nemzetgazdasági minisztert.

Hogy miért nem utállak mint embert? Mert van annak valami bája, hogy ha valaki rád szól, hogy ez hülyeség, ez nem megy Matolcsy úr, akkor széles mosollyal biztosítod róla, hogy csak nézze meg kedves barátom a tankönyveket, ott sincs benne az én megoldásom, én egy zseni vagyok és higyje el, van élet az élveboncolás után! Olyan önfeledt, gyermeki a kacajod. Arra a rémfilmre emlékeztet amiben az őrült doktor levágott fejeket akar árammal feléleszteni és kacag, amikor képesek nyögdécselni valamit…Nem, nem én vagyok őrült, én egy félreértett géniusz vagyok!

Nem, Gyuri bácsi, sajnos másról van szó. Veled gondok vannak. Természetesen én méltányolom, hogy nem röhögsz fel öblös hangon mint Tállai András főtraktoros-döbrögi ha valaki kérdőre von és nem köpsz rá értelmetlen szózuhatagot, amely filléres gúnynak szánt mondatokkal van tele, melyeket régi Ludas Matyikból ollóztak ki szorgos kis habonyműves kezek. Te megadod a tiszteletet a másiknak, csak ugyebár Te géniusz vagy, ők meg a pondrók, akik nem értik a Jövő Század Zenéjét.

A teljes bejegyzés a Kettős Mérce blogon olvasható.