Tavaly február 25-én, és tavalyelőtt januárban nagyjából ugyanezeket a sorokat vetettem papírra ( 2010-ben, a „Helyzet van” az alkotmánybíróság jogköreit érintő korlátozás és a médiatörvény elleni demója, és 2011-ben a HAHA a keresztszámok ellen tartott tüntetése után), az aktivizálódó fiatalokról, a demokrácia jövőjéről, a lehetőséget keresve. De a tegnap történtek után más az érzésem. Most nem lehetőség van, hanem történelem. A történelemnek abban az értelmében, ami a visszafordíthatatlanságot, és az előre eldöntöttet megmondja.

Míg egy vagy két éve egy formálódó fiatal hang szólalt meg, ami nem tudta, hogy mit akar, addig tegnap egy olyan hang futott végig Budapest utcáin, ami az elégedetlenségről szólt, és ami ennél sokkal fontosabb: a szolidaritásról.

A tegnapi nap diadala nem csak az volt, ami minden újság címlapján fog virítani, hanem még két dologé.

Az írás folytatását az Kettős Mérce blogon olvashatják el.