Természetesen Gyurcsányt igazából nem is érdeklik az emberek, csak sütkérezni akar a nyomorukban. Ennek bizonyítéka, hogy nem is örökre költözött Miskolcra, a családját se vitte magával, sőt a vagyonát sem osztotta szét. Az is feltűnő, hogy ez az alakoskodó gonosztevő úgy grasszál a lakótelepen, mintha nem is kellene lincseléstől tartania. Az első számú közellenséget nem bántotta senki. És még ha vigyáztak is rá, a családok, akik őket befogadták, hónapokig arról lesznek ismertek a telepen, hogy náluk laktak a Gyurcsányék. Úgy tűnik, ők se szégyellik. Számukra Gyurcsány vállalható. Békemenetnek szerény, épp csak azt mutatja meg, hogy a gyűlölet alábbhagyott. Nem ismeretlen jelenség, Horn Gyula mesélhetne erről.

Gyurcsány húzása pont olyan kézenfekvő, mint kiskutyával, villáskulccsal, hurkatöltővel vagy óvodásokkal fényképezkedni. De vajon mitől bátorodott fel ennyire?

Alighanem attól, hogy egyre kevesebb oka van a szégyenkezésre. Attól, hogy első két évét már megtagadta az őszödi beszéddel, a második kormányzása viszont relatíve nem is volt olyan rossz. Vizitdíj? Ma, ha tehetné, Szócska Miklós a kórházi napidíjat is örömmel bevezetné mellé, hogy legalább szanitécek maradjanak az országban. Nem volt jogos a reformkurzus ellen indított demagóg támadás, és jóval beljebb lennénk, ha engedi Gyurcsánynak azt végigcsinálni a Fidesz, meg a saját pártja, amit mostanra ledobott magáról.

A teljes cikket a HVG.hu-n olvashatja el.