„Kettészakadt a társadalom, hiányzik a párbeszéd, ami csak lecsúszáshoz vezethet” – véli Katona Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) volt elnöke, aki a Pénzügykutató Zrt. körül csoportosuló, sokszínű szakértői csapat gazdaságpolitikai programját szerkeszti.

HVG: Meglepte, hogy a harmadik negyedévben 0,8 százalékkal zsugorodott a magyar gazdaság?

Katona Tamás: Nem, mert erre utaltak a bruttó szemléletű adatok. Az ipar és az építőipar termelése csökkent, a külkereskedelem ezen valamelyest szépített ugyan, de csak azzal, hogy az import jobban visszaesett, mint az export. A 2022-es országgyűlési választás óta a kilenc negyedévből hatban csökkent a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest. Márpedig ez a nemzetközi gyakorlatban elfogadott konjunktúramutató. Másodszor is technikai recesszióba került a magyar gazdaság.

HVG: Mikor várható fordulat?

K. T.: Csak akkor, ha változik a gazdaságpolitika. A kormányzat jövő évi célja 3,4 százalékos növekedés. Ennek akkora esélyt adok, mint a 2024-es négy százalékosnak. Már az is jó, ha egy százalék megvalósul; a reális várakozás inkább 0,5 százalék.

HVG: A Pénzügykutató külső szakértőkkel kiegészült csapata most éppen alternatív gazdaságpolitikai programon dolgozik. Kinek szánják?

K. T.: Mondhatnám, hogy a jövőnek írjuk, egy következő kormánynak, de persze a társadalom figyelmét is szeretnénk felhívni, hogy létezik más út is. Egy valódi, versenyalapú piacgazdaságé, amelyben tudomásul vesszük a világgazdaság alapvető összefüggéseit, reálisan mérjük fel a lehetőségeinket, a potenciális előnyeink kihasználására törekszünk, és nem munka-, hanem tudásalapú társadalomra. Elképesztő, milyen mértékben függ a magyar gazdaság teljesítménye a járműipartól és az akkumulátorgyártástól. Amint a külső piacok kereslete szűkül, rögtön visszaesik a termelés. A kormányzat egyik korifeusa azzal büszkélkedett, hogy akkugyártásban a világ negyedik legnagyobb hatalma vagyunk, de leszünk még másodikak is. Miközben ehhez a feltételek közül egyik sincs meg: sem energia, sem víz, sem munkaerő nincs elég.

HVG: De az autópiac előbb-utóbb fellendül, és a zöldátállás miatt mind több akkumulátor szükséges. Ez sem adhat lendületet?

K. T.: Ha szárnyalna az akkumulátorgyártás, még rosszabb lenne a helyzet: súlyos energia-, esetleg vízhiánnyal járna, és nagy a környezetszennyezés veszélye is. Az energiahiányra a kormány is utalt, zajlik három gázerőmű építése. Szabad munkaerő sincs, azt is importálni kell.

HVG: A Pénzügykutató tanulmánya Az európai Magyarország gazdasági és szociálpolitikai minimuma címen fut. Ez mit jelent?

K. T.: A konszenzus minimumára gondoltunk, arra, hogy szükség van mindenki számára elfogadható szakpolitikai programokra. Kettészakadt a társadalom, hiányzik a párbeszéd, ami csak lecsúszáshoz vezethet. A mai, egységes szemléletű uniós mutatókat 1995 óta számolják; akkor még a térségünkben a harmadikak voltunk Szlovénia és Csehország mögött. Most viszont a legtöbb gazdasági mutatót tekintve az utolsó háromban – az EU egészét tekintve négyben – vagyunk a válság miatt lecsúszott Görögországgal, Romániával és Bulgáriával.

Több fontos szakpolitikai programot készítünk egyidejűleg, az egészségpolitikától és az oktatáspolitikától kezdve a nemzetközi politikán és a jogpolitikán keresztül a honvédelemig, a nemzetbiztonságig és az önkormányzatokig. Ezeket nyilvánosságra hozzuk és vitákat kezdeményezünk, reméljük, alapot adnak arra, hogy a kormány és a szakértői csapat ismét beszéljen egymással. Az Orbán-kormány egyik erős embere 2010 nyarán azt mondta, hogy a lojalitás legalább annyira fontos, mint a szakértelem. Ma viszont már csak a lojalitás számít.

HVG: A program szélesebben értelmezi a jövedelempolitikát, mint a kormányzat, amely főleg az erőltetett béremelésekre és a gyermekes családok támogatására fókuszál. Miért nem kellene ezzel beérni?

K. T.: Mi a jövedelmi pozíciók valós megváltoztatását javasoljuk. Azt nem tekintjük annak, hogy bejelentik, két vagy három éven belül egymillió forint lesz az átlagkereset. Ha nem 500 forint egy euró, és nem két számjegyű az infláció, akkor ez irreális. A gazdaság mai teljesítménye nem bírná el. A béreket csak a teljesítmény javulásától függően lehet emelni, különben beindul az ár-bér spirál. Ennek most is komoly veszélye van, hiszen már a 2026-os választásokra készül a kormány. A 2022-es választást is bőséges osztogatás előzte meg, két hónappal később pedig súlyos megszorítások, adóemelések jöttek. Abban az évben az egy főre jutó reáljövedelem csupán két százalékkal nőtt, tavaly viszont 3,6 százalékkal csökkent. Visszavették, amit a választások előtt adtak. A személyi jövedelemadónál (szja) a gyermekek utáni kedvezmény növelését eredetileg 2025-re ígérték, de fél évvel eltolták, minél közelebb a választásokhoz. A mérték pedig nagyjából megfelel annak, hogy az adókedvezmény eredeti reálértékét visszaállítsák.

HVG: Azaz valorizálják. Ezt tervezik 2025-től több adóval is.

K. T.: Szerintem az utóbbi lépés alkotmányellenes, bár ezt az Alkotmánybíróság jelenlegi felállásában kár firtatni. Az uniós norma szerint az adómértékeket nominálisan kell megállapítani, a törvényekbe a konkrét összegeket kell beírni, nem viszonyszámokat, amelyek alapján az adóhatóság állapítja meg a számszerű adóterheket. Az adók ilyen módon történő valorizálása pedig inflációs spirált indíthat el. Éppúgy, mint amikor a kereskedők az inflációhoz igazítják az áraikat, vagy a szakszervezetek a bérköveteléseiket.

HVG: A Pénzügykutató jövedelempolitikai javaslataiba egyebek mellett beletartozik a minimálbér adómentessége, a progresszív szja-rendszerhez való visszatérés, a nyugdíjak vegyes (inflációt és a béremelkedést is figyelembe vevő) indexálása, az állástalanok segélyezésének három hónapról hat–kilenc hónapra történő hosszabbítása, általános béremelés a közszférában.

K. T.: Az adórendszer torz, alacsony a személyi jövedelemadó kulcsa, és nagyon magas a forgalmi adóé. Akinek nincs munkajövedelme, a magas áfa miatt relatíve több adót fizet. Az alacsony jövedelműeket pedig kettős veszteség érte: az áfaemelés és a minimálbér adómentességének megszüntetése. Véleményünk szerint vissza kell állítani a minimálbér adómentességét, és az átlagkereset két és fél–háromszorosától be kell vezetni egy magasabb adókulcsot. A bruttó átlagkereset nagyjából 640 ezer forint, vagyis a magasabb kulcs 1,6 milliós havi bruttó keresetnél lépne be. Ha világosan elmondjuk, hogy miért van erre szükség, remélhetőleg elfogadják. Bár nem tudom, hogy a miniszterek és az országgyűlési képviselők mit szólnának hozzá, ha jövedelmük bizonyos része fölött több adót kellene fizetniük.

HVG: E merész jövedelempolitikai csomagnak mi lehetne a forrása?

K. T.: Elsősorban költségvetési átcsoportosítás. Gazdaságfejlesztési célokra például jelenleg a GDP tíz százaléka megy el, ez az uniós átlag kétszerese, azaz le lehet vinni a felére. Indokolatlan, hogy újabb és újabb kínai beruházások kapjanak állami támogatást. Ez nem a magyar gazdaság érdeke, hanem az ázsiai cégeké, amelyek az EU-n belülre akarnak jutni. Azt mondják, munkahelyeket teremtenek. Most nagyjából kétszázezer külföldi él Magyarországon, nagy többségük munkavállaló. Biztos, hogy ez megéri? További forrást lehetne átcsoportosítani az élsportra és az egyházakra fordított összegekből, amelyekre a GDP két százaléka megy el.

HVG: „Uniós források nélkül nem működőképes a gazdaság” – olvasható az elemzésben. Ezt a minap Varga Mihály annyiban megerősítette, hogy a Magyarországnak megítélt, de befagyasztott uniós támogatásokkal 1,5 százalékponttal nagyobb lenne a GDP-növekedés. Hogyan lehet az uniós pénzeket lehívni?

K. T.: Szerintem csak kormányváltással. Az Orbán-kormány láthatóan letett arról, hogy hozzájusson az uniós támogatásokhoz, egyre konfrontatívabb EU-ellenes politikát folytat. De az is baj, hogy az uniós források nem megfelelően hasznosultak, azokhoz csak egy szűk kör jutott hozzá. A magyar agrárium például soha nem látott támogatáshoz jutott, és mégis hol tart?

HVG: A gazdasági semlegességet ön hogyan értelmezi?

K. T.: Sehogy, mert zagyvaság. Egy EU- és NATO-tag hogyan lehetne semleges? Politikatudományi ismereteim szerint akkor beszélhetünk semlegességről, ha azt a többi ország elfogadja, lásd Svájc esetét, vagy Svédországét 1995-ig.

HVG: A gazdasági semlegesség nem vezethet Huxithoz?

K. T.: Remélem, azzal tisztában van a miniszterelnök, hogy Kínának csak uniós tagállamként vagyunk érdekesek. Ez Vlagyimir Putyinnak is fontos. Inkább attól tartok, hogy kisodródunk az EU-ból.

HVG: Ez megtörtént, Magyarország 2010 óta gyakorlatilag nem vesz részt az integráció elmélyítésében, azt élből elutasítja.

K. T.: Schengenben azonban még benne vagyunk. Márpedig 600 ezer magyar él külföldön, közülük az Eurostat szerint 376 ezren más uniós tagországban, főleg Németországban, Ausztriában és Hollandiában, nekik a tagság nagyon fontos. Szóval még mindig van mit veszteni.

Forrás: hvg360