A mostani az utolsó Tusványos a 2014-es parlamenti választások előtt – adta meg az alaphangot a miniszterelnök A mi időnk címmel tartott előadása kezdetén, majd jókora kerülővel jutott vissza a fentebb idézett következtetésig.

Abból a megállapításból indult ki, hogy a világrend ismét a huszadik századot megrengető világháborúkhoz hasonló méretű átalakuláson megy át. A különbség csak annyi, hogy a harc ezúttal nem fegyverekkel, hanem kifinomultabb eszközökkel folyik. De a cél ugyanaz: minél több erőforrás megszerzése. (Mintegy mellékesen kitért a Tusnádfürdőn tavaly tartott előadásának mondanivalójára, és ismételten leszögezte, hogy az Európai Unió képtelen kezelni a válságot, arra szerinte csak a nemzetállamok képesek.)

Ennek a harcnak az a lényege Orbán szerint, hogy egyes országok több erőforrás fölött rendelkeznek, mint amennyit megtermelnek. Ez számszerűen is kimutatható, mégpedig a bruttó nemzeti termék (GDP) és a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) közötti különbséggel. – Ez nem más, mint a gazdasági szuverenitás elvesztése – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a nemzeti kormányok idején ez a szakadék csökken. Majd tizenegy pontba szedve fölsorolta, mi mindent tett a kormány a nemzeti szuverenitás helyreállításáért.

Első helyen az új alaptörvény elfogadását említette. Hangsúlyozta: egyesek tévesen gondolják, hogy ez egy liberális alkotmány. Felfogásában a liberális alkotmány csupán jogokat és szabadságokat definiál, a "szabadság eszméjére épült nemzeti alaptörvény" ezzel szemben kötelezettségekről is rendelkezik, pontosan úgy, ahogy azt a magyar emberek elvárják a nemzeti konzultáció szerint.

A beszámoló folytatását a nol.hu-n olvashatják el.