Én ezerötszáz forintot kaptam a mosogatásért óránként, ráadásul zsebbe, azaz feketén, de most hívom föl a Nemzeti Adó- és Vámhivatal éber munkatársainak szíves figyelmét arra, hogy amit most olvasnak, az nem személyi jövedelemadónak a bevallása, hanem egy enyhe, nyolc napon belül gyógyuló tárcanovella, egy tárcácska, amely félig-meddig szépirodalmi műfaj, azaz lehetnek benne fiktív elemek, kitalált mozzanatok, tudják, a drámai hatás kedvéért.

Drámai hatást most azzal akarok kelteni, kedves NAV-munkatársak, hogy van két diplomám, jól-rosszul beszélek két világnyelvet, a magyar sajtóban lehúztam huszonhét évet, megjelent három regényem, számos novellám, ám bevételeimet olykor ki kell egészítenem egyéb forrásokból, például mosogatásból, ami igen jól fizet. Mondom, ezerötszáz forintot kaptam érte óránként, azaz a lassan négyéves kislányomnak egy óra mosogatás árából tudtam venni pár kiló kenyeret, és még némi apróm is maradt, amiből sajna nem veszek Harley Davidsont, sem jachtot, sőt nem vásárolom föl a fél magyar sajtót sem, mint ahogyan egyesek teszik a maguk aprójával. Ha a NAV éber munkatársai eddig eljutottak az olvasásban, akkor fölhívom a figyelmüket arra, hogy van ebben az országban olyan kormánypárti gázszerelő, aki egy órácska leforgása alatt többet keres, mint én az egész eddigi életemben, igaz, abban az egy órácskában ő nem tányérokat mosogat, mint én, hanem lopott közpénzt mosogat tisztára – tehát ha úgy érzik, hogy vagyonosodási vizsgálatokat kellene indítani, akkor volna tippem, hogy kivel szemben tegyék.

Az írás a 168Óra.hu-n folytatódik.