“Jogos a kérdés, hiszen a Szabadság Kör tagjainak többsége, akikkel létrehoztuk 2007 szeptemberében ezt a szervezetet, ma országgyűlési vagy európai parlamenti képviselője, illetve kormányzati tisztségviselője, politikai tanácsadója ennek a szabadelvű demokrácia eszményét eláruló, javításra szoruló intézményeit sarkukból kifordító, gyakorlatának fogyatékosságait a demokratikus működés karikatúrájává fokozó jobboldali koalíciónak. Ez a végzetes folyamat a tevékeny közreműködésükkel, nyílt támogatásukkal, illetve hallgatólagos egyetértésükkel, de legalábbis nyilvános ellenvetéseik nélkül ment végbe.  És ezt nem lehetett nem észrevennem.” – kommentálta Elek a társaságból való kilépését, amelyet annak nyomán jelentett be, hogy a Szabadság Kör az idén Daniel Cohn-Bendit-nek adta az idei Jogtipró-díjat. És – amint azt érezni lehet – nem ez az egyedi aktus váltotta ki Elek lépését.

“Természetesen nem pusztán az indít erre a lépésre, hogy a tudtom nélkül döntöttetek. Ez nagy jóindulattal formálisan még magyarázható lenne azzal a körülménnyel, hogy a korábbi, de már nem használt email-címemre küldtétek a kezdeményezésről szóló levelet.  És mivel nem válaszoltam, a hallgatásom, ha nem is feltétlenül egyetértésnek, de a többségi vélemény tudomásulvételének tekinthettétek. De ehhez is igen nagy adag jóindulat kéne, hiszen néhány hónappal korábban, amikor a hatóságok a kínai miniszterelnök magyarországi látogatásának „zavartalanságát” biztosítva, az napra jogsértően beidézték az itt élő tibetieket, az eljárás elleni tiltakozásul kiadandó nyilatkozat tervezetével még személyesen is meg tudott keresni Gulyás Gergely.

Én pedig, miután néhány ironikus mondattal hangot adtam a csodálkozásomnak, hogy még létezik a Szabadság Kör, átolvasva a szöveget, hezitálás nélkül alá is írtam. Mert az a Kör alapító nyilatkozatának szellemét képviselő derék kiállás volt a hatósági jogsértéssel szemben. És arra gondoltam, igaz, hogy a Ti szerepetek is érthetetlen és elfogadhatatlan volt a számomra a nem oly régen még együtt féltett szabadelvű demokráciánk 2010 tavasza óta tartó szétdúlásában. Vagy talán a Ti szerepetek, akik e széles jobboldali gyűjtőpárttá vált Fidesz szabadelvű konzervatív, mérsékelt konzervatív elitjéhez tartoztatok, talán még érthetetlenebb, még felfoghatatlanabb, mint a társaitoké. Lett légyen bár az élenjáróé vagy csupán a kötelességszerűen támogatóé, illetve a passzív tűrésben elmarasztalhatóé ez a szerep „a Kormánytól a hatalmi ágak rendszerén keresztül elválasztott jogállami intézmények függetlenségének” felszámolásában és a szabadelvű demokrácia eszményét sértő többi ügy vitelében.”

“Hiszen, ha a Szabadság Kör következetes akart volna lenni önmagához, 2010 után is képviselte volna az Alapító Nyilatkozata szellemét, mást se tehetett volna, mint hogy egymás után adja ki az elítélő nyilatkozatokat a kormány és a parlamenti többség jogállamot, alkotmányosságot, demokratikus jogokat sértő lépéseiről. Vagyis sorozatban bírálja annak a politikának a lépéseit, amelyet a gyakorlatban a Kör tagjai is képviseltek, támogattak, illetve ellenvetés nélkül elviseltek.”

“Erre fel Ti most képesek vagytok azzal előállni, hogy Daniel Cohn-Benditnek szavaztátok meg a díjat, állítólagos „Magyarország-ellenes” megnyilatkozásai miatt? Aki, mint tudjuk, az Európai Parlamentben valóban többször is szenvedélyesen, kemény szavakkal kérte számon a valamikori liberális demokrata eszményei feladását – no természetesen nem Magyarországon, hanem annak miniszterelnökén, Orbán Viktoron. Kritikája nem minden részletében hibátlanul, de a lényeget illetően nagyon is helyénvalóan.

Ez viszont már igen rossz vicc, kedves barátaim.

Nem értelek Benneteket. Tényleg ennyire nem érzékelnétek, hogy milyen visszatetsző a lépésetek mindazok szemében, akik kívül vannak a belterjes világotokon? Nem érzitek a cinizmus netovábbjának a Szabadság Kör nevében ismertetett döntést?” – írja Elek, keserű búcsújának a margójára.

A teljes írást a hvg.hu-n olvashatja el.

Kép forrása: hvg.hu