“A kilencvenes évek jellegzetes jelenete volt a BKV-pénztárnál vagy újságárusnál megtorpanó sor, a türelmetlen topogás, kíváncsiskodás, aminek a végén mindig kiderült, hogy egy vállalkozó van éppen soron. Áfás számlát kért a buszjegyről, illetve a Popó magazinról, utóbbit nyilván nyomtatványként iktatták. És még le kellett betűznie az Eksztra 2000 Bt. nevét, és a Kosciuszko utcát. Benne volt az egész vadkapitalizmus, amely abban az értelemben volt vad, hogy közénk hajították a kólásüveget, és még nem jöttünk rá, hogyan kell használni.” – kezdi némileg múltba merengő elbeszéléssel Tóta W. az eva eltörlésének terveztére írt reflexiójában.

“Ezek a vállalkozók nemcsak a rezsiszámlákkal próbálták összhangba hozni a bevételüket, hanem a leköltségelt kiadásaikkal is, az ügyesek tartósan, megbízhatóan hozták a nullszaldót és vele a minimális közterheket. Lakásukat irodának, a gyerek mackónadrágját munkaruhának számolták el, a családi autóban menetlevelet töltögettek. Végül beindultak a számlagyárak, megvalósult az egyensúlyi állapot. Az adószabályok pedig loholtak utánuk, a minisztérium úgy próbálta megállítani a szivárgásokat, mint süllyedő gyorsnaszádon, de hát eresztett a rendszer orrán-száján.

Aztán jött az eva, és ez a tömegsport megszűnt. A deal egyszerű volt: te nem trükközöl az áfával és a költségekkel, mi meg lemondunk arról, hogy bármikor megszívatható legyél. Vállalkozásba fogni onnantól legalább nem volt egyenlő azzal, hogy az ember rossz útra tér.

Csak idő kérdése volt, hogy kiderüljön, ez a megoldás bizony rendszeridegen.” – olvasható a publicista blogjában.

“Az eva egyben úgynevezett egyszeri és nagyarányú adócsökkentés, illetve adóegyszerűsítés volt, egy határozott lépés a söralátét felé. Minimalizálta a könyvelői költségeket, ami nyilván segíti a mikrovállalkozások létrejöttét, a kísérletezést. A rendszer már beállt, megbízható bevételt jelentett a költségvetésnek, és tervezhető, elviselhető belépési küszöböt a vállalkozni akaróknak. Még úgy is kényelmesebb volt, hogy a mértékét folyamatosan emelték. Aligha van más adó, amire bárki valaha azt mondta volna, hogy szereti – az eva ilyen volt. Az első és eddig egyetlen példája annak, hogy az adózó elfogadja az adó szükségességét, mértékét, funkcióját. Morális hatása felbecsülhetetlen.”

És, egyfajta keretes szerkezetbe illesztve a véleményt, mintha a jövőbe nézés múltba tekintés is lenne egyben:

“Egy héten belül a legeredményesebb cégek felütik újra a külföldi cégbejegyzésről szóló tájékoztatókat, kiskálázzák az ezer eurót a szlovák cégre, és odáig tartott a nagy terv. Jöhet a következő. Akkor aztán még több hiányt kell betömni, de még kevesebb lesz a lehetőség, mert a bankok és a nagytőke után bedöntötték vagy elűzték a fél kkv-szektort.” – írja Tóta W.

A teljes írást a hvg.hu-n olvashatja el.

Kép forrása: mvfportal.hu