Ha a 260 forintos euróból két év alatt 320 forintos lesz, egy eladósodott, de fenntartható pályán álló gazdaságból pedig államcsőd közeli helyzet, az nem az elmúlt nyolc év hibája. A demokrácia felszámolása pedig semmivel nem indokolható. Két állítással szokott védekezni a kormány, amikor egyre nyilvánvalóbb sikertelenségéért próbálja a sajtó függetlennek megmaradt keskeny szelete felelősségre vonni. Az első, hogy az „elmúlt nyolc év” a hibás minden problémára, a második pedig az, hogy külföldiek, spekulánsok vagy külföldi spekulánsok Magyarország ellen esküdtek össze. Egyik nagyobb marhaság, mint a másik. Az elmúlt nyolc év (igazából a magyar gazdaság 2003-tól 2009-ig tartó időszaka) valóban nem egy gazdasági sikertörténet. Ezek az évek (melyek valójában az első Orbán-kormány utolsó évében kezdődtek) magas államadóssághoz, nehezen finanszírozható államháztartáshoz vezettek, ráadásul többször volt szükség megszorításokra is.

Azonban ez nem ok arra, hogy a Fidesz ellenzékből még 2006 és 2010 között is leígérte a csillagos eget, hazugsággal vádolva mindenkit, aki szerint nem lehet „kisebbfajta csodát” csinálni pusztán adócsökkentéssel. Nos, a kétharmad jött, a csoda viszont elmaradt – mindez persze előre tudható volt. Ha pedig így van, akkor ezt hazugságnak hívják, azt meg gazdaságpolitikai katasztrófának, hogy 1400 milliárd forintos, a lakosságtól elvett pénzből kifizetett államadósság-törlesztést követően hazánk államadóssága magasabb, mint valaha.

A külföldi támadás teóriája már érdekesebb gondolat. Soros György mondta egyszer – és ha valaki, hát ő tudja – hogy a spekuláció része a XXI. századi gazdaságnak. Ezt lehet szeretni (ha spekulánsok vagyunk) és nem szeretni (ha bárki más), de egy kormány önmagában nem feledkezhet meg róla. A spekulánsok pedig nem az erős és stabil gazdaságú országokat szeretik, ellenkezőleg. Elég nehéz arra shortolni, hogy napokon belül óriásit esik majd a dán korona. Sajnos a magyar forintról ugyanez nem mondható el. Ha pedig a kormány tervei szerint folyó kiadásokra költi az éppen ezen spekulációk ellensúlyozására használható jegybanki devizatartalékot, azzal egészen egyszerűen kiszolgáltatottá tenné az országot.

Az tehát az elmúlt csaknem két év katasztrofális kormányzására nem elegendő érv, hogy nehéz helyzetben vette magához a Fidesz a kormányrudat, már csak azért sem, mert azóta minden létező gazdasági mutató romlott. Az pedig nem lehet érv, hogy ez valamiféle összeesküvés következménye, mert egyrészt nem ismerni a piac alapvető szabályait önmagában is bűn, másrészt ha a magyarok elleni összefogás olyan erős lenne, ahogyan a jobboldal sugallni próbálja, már régen megalakult volna a világkormány – „ellenünk”.

Amire pedig sem külföldi támadás, sem a negatív kilátások nem jelenthetnek indokot, az a demokrácia felszámolása. A Fidesz pontosan tudja, hogy mára komoly következményei vannak, ha egy párt felszámolja a független jegybankot, a Költségvetési Tanácsot vagy ellehetetleníti az Alkotmánybíróságot. Ezek a következmények forintban mérhetők, pontosan ez követhető nyomon a forint-euró árfolyamváltozásán. Az tehát nem lehet érv, hogy a demokrácia felszámolása a gazdasági kormányzás hatékonyságát segíti – ugyanis ennek is árt, nem is kis mértékben.

Arra nem lehet érvet találni, miért éri meg egyszerre felszámolni a gazdasági racionalitást és demokratikus intézményrendszert, megfélemlítve emberek százezreit, elvéve a tisztes megélhetés lehetőségét további százezrektől. Az ilyen kormányzásra nem mentség, csak elterelő szöveg az állandó külföldi támadással való riogatás, ahogyan az az „elmúlt nyolc év” emlegetése is. Ez a kormányzás kizárólag azért ilyen, mert a Fidesz, mert Orbán Viktor ilyennek akarja. Mert a Fideszben nem hisznek a demokráciában, és nem hisznek a gazdasági racionalitásban sem.