Bátor képzettársításai, a tudományok határain átívelő gondolatfutamai kiadós útravalóul szolgáltak sokunk számára, rendíthetetlen derűlátása pedig a válság közepén is mindig lelket öntött az örökké elégedetlenkedő magyarokba. Íme, a 2012-es év a miniszter szemüvegén át szemlélve.

A siker néha láthatatlan, néha érthetetlen, szokatlan, olykor egyenesen fájdalmas, de megkérdőjelezni felelőtlenség, hiszen a magyar gazdaságpolitika sikeres – talán így ragadható meg legkönnyebben az az axióma, amelynek elfogadása nélkül könnyen fennakadhatunk a kortárs magyar gazdaságpolitika egyik meghatározó gondolkodójának lassan elméletrendszerré csiszolódó eszmefuttatásain.

Pedig fennakadni igazán kár lenne, kétkedőkkel már így is tele a padlás: Matolcsy György idén csaknem utolsóként végzett az európai pénzügyminiszterek toplistáján, a magyar közgazdász-társadalomban és a befektetők körében is nagyrészt meg nem értettség övezi – de hát a formákat bontogató újítóknak általában ez a szomorú sors jut.

Matolcsy mára megkerülhetetlen alakká nőtte ki magát abban a közgazdasági iskolában, amit néhány évszázad (vagy talán csak évtized) múlva feltehetően ezoterikus közgazdaságtannak neveznek majd, és aminek a legnagyobb alakjai között feltehetően több honfitársával együtt, de a legnagyobbként emlegetik majd.

A cikk folytatását az Indexen olvashatják el.